Míg az 1993-94-es pontvadászatban az európai topligákban négy magyar focista is szerepelt, addig ez a szám a jelen passzusban taglalt idényben mindössze egyre csökkent. Az utolsó fecske az AC Le Havre-ban légióskodó Mészöly Géza volt, aki egy évvel korábban csapata egyik legjobb játékosának bizonyult, és ezúttal sem lehetett rá panasz, bár ez idő tájt nem tudott olyan kiemelkedő teljesítményt nyújtani.
A hátvéd ebben a pontvadászatban 29 mérkőzésen szerepelt, ebből 26-szor kezdőként, és egy alkalommal volt eredményes: az SC Montpellier elleni idegenbeli találkozón. Csapata összességében véve jobban szerepelt, mint az előző idényben, hiszen ezúttal nem voltak kiesési gondjai, hanem a stabil középmezőnyben fejezte be a pontvadászatot, a 12. pozícióban.
A többi topligából csak az alacsonyabb osztályok maradtak a magyar játékosok számára. Limperger Zsoltra a Celta Vigo nem tartott igényt, de a középpályás maradt Spanyolországban, és a másodosztályú RCD Mallorcához írt alá.
A magyar középpályásnak azonban új állomáshelyén nem sikerült beverekednie magát a kezdő tizenegybe, összesen 11 mérkőzésen lépett pályára, a gárda pedig a 12. helyen fejezte be a Segunda División küzdelmeit. Akkor még nem sok jel mutatott arra, hogy az együttes három év múlva döntőt játszik majd a Spanyol Kupában, és ötödik lesz a Primera Divisiónban: a későbbi "nagy" Mallorcából ekkor még csak Javier Olaizola és Francisco Soler játszott itt.
Németországban még a másodosztályban sem szerepelt magyar futballista, csak a frissen létrejött Regionalligában, ahová 1994 nyarán szerződött az SSV Ulm csapatába Bódog Tamás a pécsiektől.