Ketten az ötvenből - Nikopolidisz, Maldini

A France Football immár hagyományosan közzéteszi azon ötven játékos listáját, akiket érdemesnek tart a legjobb Európában futballozó játékosnak járó díjra, az Aranylabdára. A trófea győztesét december 14-én hirdetik ki, addig is szeretnénk bemutatni az ötven jelöltet, némi esélylatolgatással fűszerezve.

A milánói csapat örökös tagja, pályafutása során csak a rossoneriknél szerepelt, az első csapatban még 1985-ben mutatkozott be. Klubszinten már mindent megnyert, volt bajnok, kupagyőztes, BEK-győztes, elhódította a Szuperkupát és a Világkupát is, a nemzeti tizenegyben az igazán nagy sikerek azonban elkerülték őt.

Mindössze húszesztendősen ott lehetett az 1988-as Európa-bajnokságon, ahol az olaszok harmadikok lettek, és azóta csak az 1992-es kontinensviadalt hagyta ki, hiszen a taljánok arra nem tudták kvalifikálni magukat. Legszebb emlékei talán az 1994-es világbajnokságról vannak, ahol ugyan nem sikerült megvalósítani a nagy álmot, azaz az aranyérem megszerzését, de Maldini kimagaslóan futballozott. Miután a 2000-es Európa-bajnokságon már szinte kezében érezhette a trófeát, ám végül mégis a franciáké lett az aranyérem, visszavonult a válogatottságtól, hogy csak a klubcsapatára koncentráljon, és a Milannal tavaly megint BL-t nyert.

Az év első felében a pazarul működő Milan-gépezet egyik legfontosabb tagja volt, immár nem a védelem bal oldalán, hanem a hátsó alakzat tengelyében futballozva. A bajnokságban csupán egyetlen találkozót hagyott ki (igaz, az éppen az Inter elleni városi rangadó volt), a többi meccset viszont két mérkőzés kivételével végigjátszotta, és irányításával a rossonerók hátsó alakzata kiválóan szuperált, aminek nagy szerepe volt abban, hogy a klub nagy fölénnyel megnyerje a bajnokságot.

A BL-ben sem futballozott rosszul, de elég volt egyetlen rövidzárlat a csapat részéről, hogy a címvédés lehetősége elússzon, a negyeddöntőben Deportivo elleni visszavágón a gárda beleszaladt egy 4-0-s vereségbe, és így kiesett. Ezzel együtt Maldini olyan jól futballozott, hogy többen is agitálták: az Eb idejére térjen vissza a squadra azzurrába. A veterán védő azonban tartotta magát korábbi ígéretéhez, és nem visszakozott, így kimaradt a taljánok kudarcából.

Az ősszel ugyanolyan kiválóan játszik, mint az év első felében, a Serie A-ban és a BL-ben eddig egyetlen percet sem hagyott ki. A jelenlegi pontvadászatban előfordult, hogy ismét balhátvédként vették számításba, de az esetek többségében azért középső védőként szerepel. A klubhűség és a megbízhatóság mintaképe, valamilyen életműdíj mindenképpen járna neki, de mint tudjuk, az Aranylabda nem erről szól.