Bemutatjuk a klubvilágbajnokság győztesét

A várakozásnak megfelelően a klubvilágbajnokságon Európa és a Dél-Amerika képviselője vívta a döntőt, és a finálét - ha némi szerencsével is - a szubkontinens bajnoka, a Sao Paulo FC nyerte. A paulista együttes keretében ugyan akad egy-két világsztárnak számító futballista, de többségük azért nem ismert labdarúgó, így érdemes végigtekinteni a tornára benevezett játékosokon.

Cícero Joao de Cezare, "Cicinho" (1980. június 24.): A Sao Paulo államban található Pradópolis a szülőhelye, első egyesülete pedig az utánpótlással foglalkozó Escolinha volt, ahonnan 14 esztendősen került a Botafogóhoz - azonban nem a híres riói gárdához, hanem Ribeiro Preto-i "kisöccséhez". Itt mutatkozott be az országos bajnokságban 1999-ben, de akkor még csak két meccs erejéig vetették be. Ez is elég volt ahhoz, hogy az Atlético Mineiro felfigyeljen rá, és leigazolja a tehetséges jobbhátvédet, aki a 2001-es pontvadászatban már a Minas Gerais-i csapat színeiben játszott, meglehetősen rendszeresen, és első gólját is megszerezte.

A következő évben kevesebb lehetőséget kapott, és kölcsön is adták a Botafogónak - ezúttal már a rióinak. Egy év elteltével aztán visszatért az Atléticóhoz, és a 2003-as bajnokságban a csapat egyik legjobbja volt, 38 találkozón szerepelve három találatot ért el - le is csapott rá a Sao Paulo, ahol a 2004-es bajnokságban folytatta a remeklést, jobbhátvéd létére kilencszer volt eredményes. A válogatottban végül 2005 áprilisában, Guatemala ellen mutatkozhatott be, és ott volt a Konföderációs Kupán is, ahol a selecao legjobbjai közé tartozott - a döntőben például varázslatosan futballozott. A brazil hagyományoknak megfelelően amolyan támadó jobbhátvédet játszik, azóta már a Real Madrid játékosa.

José Fábio Alves Azevedo, "Fabao" (1976. június 15.): A kőkemény középhátvéd a Bahia államban található Vera Cruzban született, és az Esporte Clube Bahia volt az első egyesülete, egészen 22 éves koráig ott kergette a labdát. Akkor az egyik leghíresebb brazil klub, a Flamengo csapott le rá, amellyel két carioca bajnokságot is nyert, és teljesítményére Európában is felfigyeltek: 2000 nyarán a Real Betis szerződtette. Kis szépséghiba volt a dologban, hogy a sevillai zöld-fehérek akkoriban éppen a másodosztályban szerénykedtek, és bár Fabao segítségével visszajutottak a legjobbak közé, a feljutás után nem tartottak igényt a brazil védőre, aki kölcsönbe a Córdobába került.

Az újabb, Segunda Divisiónban eltöltött idény után inkább hazatért Brazíliába, mégpedig a Goiáshoz, de csak másfél évig maradt, aztán 2004-ben a Sao Paulo leigazolta. A paulista gárdában alapembernek számít, és a védelem oszlopaként olykor még az ellenfél kapuja elé is odaér, a legutóbbi két bajnokságban egyaránt egy-egy gólt ért el.

Edcarlos Conceicao Santos (1985. május 10.): Ő is bahiai származású, Salvador városában született, de az SPFC a nevelőegyesülete. A 2005-ös esztendő elején került fel a felnőttkeretbe, és Émerson Leao rögtön bedobta a mély vízbe, amit Edcarlos az állami bajnokságban remek teljesítménnyel hálált meg. Ennek köszönhetően bekerült az U20-as válogatottba, amellyel bronzérmet szerzett a világbajnokságon: a védő mindegyik találkozón pályára lépett, a bronzmeccsen előbb öngólt vétett, majd ő szerezte a győztes találatot. Az országos pontvadászatban is rendre ott volt a csapatban, két gólt szerzett, és Autuori is megbízott benne.

Diego Lugano Moreno (uruguayi, 1980. november 2): Az uruguayi labdarúgóktól megszokott keménységet képviseli a Sao Paulo FC hátsó alakzatában. A Montevideóhoz közeli Canelonesben született, és az egyik leghíresebb uruguayi klubnál, a Nacionalnál sajátította el a sportág alapjait. Már 19 évesen bemutatkozott a felnőttek között, majd 2002-ben kölcsönadták a Plaza Coloniának, ahol remekül futballozott, két gólt is szerzett, a Nacional vissza is hívta. A montevideói sztárklubnál sem okozott csalódást, így 2003 februárjában bemutatkozhatott a nagyválogatottban, majd nem sokkal később megvette őt az SPFC. Brazíliában gyorsan sikerült beilleszkednie, az előző években stabil tagja volt a Sao Pauló-i egyesületnek, a 2005-ös esztendőben pedig különösen jól ment neki a játék, védő létére hatszor is betalált, és bekerült a bajnokság álomcsapatába - ugyanakkor a pontvadászat legkeményebb játékosának is megválasztották.

A celestében is alapember lett, az utolsó vb-selejtezőkön végig a pályán volt. A hírek szerint több európai klub, köztük az AC Milan is érdeklődik iránta.

Genilson Angelo de Souza, "Júnior" (1973. június 20.): A Bahia államban található Santo Antonio de Jesús nevű kisvárosban született, első együttese pedig a Vitória Bahia volt. 1994-ben kapott profiszerződést, és abban az esztendőben debütált a brazil élvonalban. A következő évben már 16 találkozón vetették be, és ez felkeltette a Palmeiras figyelmét is, amely 1996 elején megvette őt.

A Sao Pauló-i együttesben hamar alapember lett, rögtön első évében 24 mérkőzésen szerepelt, a következő szezonban pedig végre sikerült megszereznie első találatát is a legjobbak között. A leginkább bal oldali középpályást játszó futballistának elsődleges feladata azonban nem a gólszerzés, hanem az előkészítés, a védekezés volt, és ez olyan jól ment neki, hogy 1998 elején meghívót kapott a válogatottba is, és végigjátszotta a januárban megrendezett Gold Cupot.

A világbajnokságra utazó keretbe azonban nem fért be, de az 1999-es év még jobban sikerült neki, akkor ugyanis megnyerte a Libertadores-kupát a Pálmafásokkal. Csak idő kérdése volt, hogy mikor kerül át Európába, és a Palmeirasszal jó üzleti kapcsolatban álló AC Parma 2000 nyarán vette meg 13 milliárd líráért. Eleinte nem nagyon lépett pályára, de később bejátszotta magát a csapatba, elsősorban remek beadásaival. Két és fél éven keresztül alapember volt a parmaiaknál (2002-ben tagja volt a világbajnokságot nyert selecaónak), majd 2004 januárjában kölcsönadták a Sienának, ahonnan 2004 nyarán hazatért a Sao Paulóba, és azóta ott futballozik. Egy időben Roberto Carlos első számú helyettesének számított a válogatottban.

Alex Bruno Costa Fernandes (1982. május 9.): A középhátvéd Sao Paulóban született, de a Santo Andréban kezdte pályafutását, amelynek színeiben a 2004-es paulista bajnokságban hívta fel magára a figyelmet. Le is csapott rá az SPFC, de egyelőre csak kiegészítő embernek számít, többnyire csereként vetik be.

Fábio Santos Romeu (1985. szeptember 16.): Ő is saját nevelésű futballista, 2003-ban kapott profiszerződést az egyesülettől, és abban az évben mutatkozott be a felnőttek között. Balhátvédként azonban kevés esélye volt a csapatba kerülésre, hiszen előbb Gustavo Neryt, majd Júniort kellett volna kiszorítania. Ezzel együtt 2004-ben és 2005-ben is szerzett egy-egy gólt az országos pontvadászatban.

Alapembere volt az U20-as válogatottnak, amely a tavalyi világbajnokságon bronzérmet szerzett, a kisdöntőben maga is betalált.

Flávio Donizete da Costa (1984. január 16.): Saját nevelésű labdarúgó, Itapecerica da Serrában született, és húszévesen kapott profiszerződést. A 2004-es bajnokságban hatszor vetették be, és tavaly is csak csereként lépett pályára.