A Tetveket is megihlette az isteni Diego

A labdarúgás manapság már nem csak sport, hanem egyben a szórakoztatóipar része is, akárcsak a zene. Új sorozatunkban a két, nagy népszerűségnek örvendő terület kapcsolatát igyekszünk szemléltetni: hétről hétre bemutatunk egy olyan dalt, amelyiknek ihletője, vagy témája a futball. A műfaj a punktól kezdve a rockon keresztül egészen a popig terjed, a lényeg ugyanaz: a labdarúgáshoz fűződő kapcsolat.

Pár héttel ezelőtt már írtunk Rodrigo Buenóról, aki Mano del Dios című szerzeményében Diego Armando Maradónának állított emléket. Argentínában azonban nem ez volt az egyetlen sláger, amely minden idők egyik legjobb focistájáról szólt, hiszen a rendkívül népszerű rockzenekar, a Los Piojos is megénekelte az isteni Diegót.

Az együttes, amelynek jelentése magyarul: Tetvek (lásd a Valencia CF egykori csatárát, Claudio Lópezt, akinek beceneve Piojo, azaz Tetű volt), 1988-ban alakult Buenos Airesben amolyan kocsmazenekarként, de hamarosan az egyik argentin zenei irányzat, az úgynevezett "suburban rock", azaz "külvárosi rock" egyik vezető bandája lett.

A Los Piojos első nagylemeze 1992-ben jelent meg Chactuchac címmel, és a zenekart egy másik legendás argentin banda, a Los Redondos vette pártfogása alá. A nagy áttörést a csapat harmadik albuma hozta meg, amely 1996-ban Tercer Arco címmel jelent meg.

Az erről kimásolt kislemezek közül a Verano del '92 és a Marado című dalok videoklipjét a helyi zenei televízió rendkívül gyakran játszotta, és az együttes népszerűsége egyre nagyobb lett - ami együtt járt az általuk képviselt műfaj, a külvárosi rock előretörésével is.

A Los Piojos sokak szerint legjobb albuma az 1998-as Azul, amely már nem csak Argentínában, hanem egész Latin-Amerikában nagy siker lett, és a banda Mexikóban és az Egyesült Államokban is teltházas koncerteket adott - nem csak sportcsarnokokban, hanem kisebb stadionokban is.

A csúcsot alighanem a River Plate stadionjában, az El Monumentalban adott koncert jelentette 2003 decemberében, amelyre közel 70 ezren mentek el... A banda azóta is rendszeres résztvevője a különböző fesztiváloknak Latin-Amerikában, legutóbbi lemeze pedig tavaly jelent meg Civilización címmel.

A mellékelt koncertfelvétel a Marado című számról egy 2005-ös fesztiválon készült, amelyet a Ferro Carril Oeste nevű klub stadionjában tartottak. A banda karizmatikus frontembere, Andrés "Ciro" Martínez szájharmonikán eljátssza az argentin himnuszt, majd a dal intrójába (amely az albumon külön trackként van jelölve) kezd bele, amit aztán a közönség skandál végig helyette - majd a zenészek a húrok közé csapnak.

Közben végig látható az énekes mikrofonállványára akasztott focicipő... Az igazi meglepetés azonban a felvétel végén következik, hiszen a dal befejezése után maga Diego Maradona is felment a színpadra, és a közönség ovációja közepette fejelgetett párat a zenekar tagjaival, majd egyedül labdázgatott egy cseppet.