Inzaghi, a lesen született csatár

A labdarúgás fő célja a gólszerzés, és akadnak olyan futballisták, akik a mezőnyben nem szokták elkápráztatni a szurkolókat látványos cselekkel, azonban a tizenhatoson belül "halálosnak" számítanak az ellenfél számára. Filippo Inzaghi az ilyen lesipuskás csatárok prototípusának számít: rendszerint a leshatáron (vagy azon túl) ólálkodik, és ha helyzetbe kerül, akkor nem kegyelmez.

Ez azonban akkor még pletykának bizonyult, nem úgy egy évvel később. A 2000-2001-es bajnokságban ugyanis David Trézéguet érkezésével Pippo egyre többször szorult a kispadra, és az AC Milan vezetősége remek szimattal megérezte, hogy megszerezheti a gólvágót.

A rossonerók nem spóroltak, hatalmas összeget fizettek érte. Nem is indult rosszul a milánói karrierje, ám 2001 decemberében térdsérülést szenvedett, és így több hónapot ki kellett hagynia. Időközben az őt szerződtető Fatih Terim távozott az egyesülettől, és utódja az a Carlo Ancelotti lett, aki a Juvénál a kispadra ültette - azonban a szakvezető ezúttal már alapemberként számított rá, s Andrij Sevcsenkóval félelmetes csatárduót alkotott.

A 2002-2003-as pontvadászatban elemében volt, hiszen 17 alkalommal volt eredményes, márpedig ilyen sok bajnoki találatra már öt éve nem volt képes egy szezon alatt. De nem csak a Serie A-ban ontotta a gólokat, hanem a Bajnokok Ligájában is, ahol 12 találatot ért el. A Milan meg is nyerte a trófeát - a döntőben éppen egykori csapata, a Juventus ellen diadalmaskodott büntetőkkel. Ezt követően azonban úgy tűnt, hogy a visszatérő sérülések megakadályozzák abban, hogy karrierje még jobban kiteljesedjen.

Bár 2004-ben bajnokságot nyert a Milannal, de az aranyéremből mindössze három góllal vette ki a részét, mivel bokasérülése sehogyan sem jött rendbe. Először 2004 tavaszán műtötték meg, ami miatt ki kellett hagynia az Európa-bajnokságot, de később sem épült fel teljesen, és újabb operációra volt szüksége.

A klubnál ugyan továbbra is bíztak benne, aminek jeleként 2004 őszén egy évvel meghosszabbították kontraktusát, ám a 2004-2005-ös bajnoki idényben az a csúfság esett meg vele, hogy egyetlen gólt sem ért el - ami még akkor is gyászos adat, ha tudjuk, hogy mindössze 11 bajnokin küldték pályára.