Saját bűvésze és költője is van az angol kluboknak

Az angol futballklubok egy része nem csak játékosokat, edzőket, orvosokat foglalkoztat, hanem akad néhány olyan alkalmazottja is, akinek feladata látszólag távol áll a labdarúgástól. A sztárcsapatok egy része saját bűvésszel rendelkezik a VIP-vendégek szórakoztatására, máshol pedig költő vagy képzőművész igyekszik a drukkerek kedvére tenni.

Egy profi futballklub rengeteg munkahelyet teremt: az adminisztrációval foglalkozó munkatársak, pályamunkások, orvosok alkalmazása mind magától értetődik, sőt, ha a klubnak utánpótlás-akadémiája van, akkor pedagógusok, szakácsok, konyhai személyzet is mind a klub kötelékébe tartoznak. Néhány angol egyesületnél azonban olyan foglalkozású dolgozókat is találhatunk, amelyről valószínűleg sohasem gondolnánk, hogy egy focicsapatnak szüksége van rá.

Trükkök a páholyban

Négy élvonalbeli klubnak például saját bűvésze van. A VIP-vendégek és a szponzorok számára nem feltétlenül elégséges program az, amit a mérkőzésen látnak, számukra már a találkozó előtt elkezdődik a műsor. Az Arsenal még 1993-ban szerződtette az egyik legnevesebb angol illuzionistát, Marvin Berglast, akinek már az apja is bűvész volt, és gyerekkora óta az Ágyúsoknak szurkol. Berglas rendszeresen fellép a mérkőzések előtt, de arra is volt már példa, hogy meghívták a csapat edzőtáborába, és ott igyekezett szórakoztatni a futballistákat. Ráadásul maga is játszik az Arsenal celebcsapatában, többek között a Spandau Ballet énekese, Tony Hadley társaságában.

Az Arsenal londoni riválisa, a Tottenham is rendelkezik saját bűvésszel, Nicholas Einhorn tíz éve dolgozik a Spursnek. Minden hazai találkozó előtt fellép a VIP-vendégek előtt, de nem csak a White Hart Lane-en találkozik sportolókkal, tavaly őt hívták meg az 1966-os világbajnok angol válogatott ünnepi találkozójára is. Einhorn 2007-ben kisebb szenzációt keltett, amikor a Tottenham-Arsenal meccs előtt megjósolta a végeredményt. Órákkal a kezdés előtt egy lezárt borítékba helyezte el jóslatát, és nem csak a 2-2-es végeredményt találta el, hanem azt is, hogy a Spurs a szünetben 2-0-ra vezet. A Chelsea-nél David Redfearn lát el hasonló feladatot, a Manchester United pedig 2000 óta alkalmazza az elsősorban kártyatrükkjeiről elhíresült Matt Windsort, aki magát elsőrangú zsebtolvajnak is tartja.

Óda a Spurshöz

A Tottenhamnél azonban nem csak a VIP-vendégek részesülnek különleges élményekben. A hazai meccsekre kiadott programfüzetekben ugyanis évek óta olvashatók a csapatról szóló versek, a klub házi költőnőjének, Sarah Wardle-nak a tollából. A negyvenegy éves poéta az oxfordi egyetemen tanult irodalmat, majd a londoni Middlesex Universityn kezdett el tanítani. Családja révén gyermekkora óta nagy Spurs-rajongó, és ő kereste fel a klubot, első Tottenham-versének a címe pedig The Injury Room (azaz A sérültek helyisége) volt. A versekért cserébe szezonbérletet kapott a White Hart Lane-re.

"Költészeti szempontból a labdarúgás fantasztikus téma, mert része a tömegkultúrának, sokak számára pedig egyfajta vallással ér fel. A költészetnek pedig olyan dolgokról kell szólni, amelyek részei a mindennapjainknak" - jelentette ki Wardle, aki 2005-ben kötetben gyűjtötte össze a Tottenham számára írt verseit. A kötet címe Score!, azaz Lőj! volt, a címlapján pedig a Spurs-mezben feszítő Robbie Keane szerepelt.

A műfaj úttörője azonban nem Sarah Wardle, hanem Ian McMillan, akinek első kötete még 1980-ban jelent meg, és heti irodalmi műsora van a BBC-n. Ő szülővárosa, Barnsley futballklubját boldogítja költeményeivel, egyik emlékezetes versének címe: 2-0. A mű pár nappal azt követően született, hogy a Barnsley 2-0-ra kikapott a Birmingham Citytől.

Úgy látszik, Angliában a költészet inkább az alacsonyabb osztályokban szereplő focicsapatoknál népszerű, mert a Brighton & Hove Albionnak is van saját költője, aki az Attila, a tőzsdeügynök (Attila, the Stockbroker) művésznévre hallgat.

Hollywood helyett Middlesbrough

Más egyesületeknél egyéb művészeti ágakat részesítenek előnyben. A Leicester Citynek egy időben saját képzőművésze volt Colin Yates személyében, aki pedig bevallása szerint is a Manchester Unitednek drukkol. Egyik legemlékezetesebb kiállítása a Black Looks, ahol Nagy-Britannia híres színes bőrű labdarúgóinak portréját készítette el egy speciális technikával. A 2004-es kiállítást Cyrille Regis nyitotta meg, aki az angol válogatott történetének harmadik színes bőrű játékosa volt. Yatest később a Professzionális Labdarúgók Szövetsége (PFA) is megbízta egy projekttel, a szervezet 2007-es centenáriumi ünnepségére tíz plakátot készített el.

A Middlesbrough pályázatot hirdetett, hogy megtalálják azt a képzőművészt, aki megörökíti az egyesület történetének huszonöt legemlékezetesebb pillanatát. A győztes a neves képregény-rajzoló, Richard Priers Rayner lett, akinek legismertebb műve a Kárhozat útján című képregény, amelyből Hollywoodban filmet is forgattak Tom Hanks főszereplésével. Priers Rayner rajzai rendszeresen szerepelnek a Boro műsorfüzeteiben, ami a művész szerint nagyobb öröm számára, mint hogy a képregényéből film készült. "1964-ban voltam először meccsen a nagyapámmal és az édesapámmal. Nemrégiben hívtak, hogy költözzek Los Angelesbe, de eszem ágában sincsen elmenni Middlesbrough-ból. Minden hazai mérkőzésen ott van a helyem!" - jelentette ki.

www.global-soccer.eu