Nagyjából negyedórája próbálkoztam a fitfutball nevű vadonatúj találmánnyal, már éreztem, hogy az izzadság egyre több helyen hagy foltot a pólómon, és közben az járt a fejemben, hogy jó lenne újra 5-7 éves, a focival csak most ismerkedő gyereknek lenni. Mindent az alapoknál kezdeni, megtanulni a megfelelő mozgáskoordinációt, a megfelelő lábtartást, és kapni egy újabb esélyt, hogy a futballpályán váltsam meg a világot.
Amikor itt tartottam gondolatban, a fitfutballt kitaláló, és az egyik legígéretesebb magyar edzőnek számító Wágner Ádám éppen egy olyan gyakorlatot vezényelt, ahol váltott lábbal kellett a labdát előbb lábfejjel előretolni, majd talppal visszahúzni. Nem gond, ha elgurul közben, mondta Ádám, de azért elég cikinek éreztem, hogy kétszer is a labda után kellett szaladnom.
Aztán végigpörgettem az emlékeimet, és arra jutottam, hogy bár
13 éves korom óta igazolt játékos vagyok,
sohasem volt olyan edzésem, ahol a legapróbb részletekig végigvettük volna az egyes mozdulatokat. A technikai képzést leginkább a ház előtti park kutyaszaros füvén, a haverokkal egymásnak adogatva kaptam meg.
Ezért gondolom, hogy a fitfutballban van fantázia.
A nevéből könnyű kitalálni, miről van szó: olyan edzésformáról, ahol egyszerre lehet hatékonyan zsírt égetni, fejleszteni a mozgáskoordinációt, a labdaérzékelést és -kontrollt. Minden, még az erősítés és a nyújtás is labdával zajlik – zenére, egy tükrös teremben, mint egy balettórán, ami azért fontos, mert az ember folyamatosan ellenőrizni tudja a mozdulatait. A pályán is jó, ha fent van a játékos feje, a gyakorlatoknál is az lenne a cél, hogy ne a lábát figyelje.
Egyetlen 55 perces edzés is megadta azt a sikerélményt, hogy a végén már simán ment az elején még az önbizalmamat megtépázó gyakorlat, szóval rövid idő alatt is lehet eredményt elérni.
Tavaly az Origo is írt arról, hogy a tervek szerint az általános és középiskolai tantervbe kötelező tananyagként kerülne be a labdarúgás. Wágner Ádám és ikertestvére, Gábor egyik célja, hogy az egyesületek mellett az iskolákat is megkeressék a fitfutballal.
A két Wágner 18 évesen kezdett edzősködni.
Azóta mindketten megszerezték a D, a B, majd az A licencet, emellett sportmenedzseri, futsaledzői, kapusedzői és sportrekreációs edzői végzettségük is van. Dolgoztak a Vasasnál és a Diósgyőrnél – az utóbbi csapat U16-os korosztályával Olaszországban megnyerték a Weisz Árpád-emléktornát, a Milant, az Intert és a házigazda Bolognát megelőzve.
Saját bevallásuk szerint megszállottan kutatták, hol siklott ki a magyar futball, és arra jutottak, hogy az Aranycsapat 1954-es elvesztett vb-döntője után
nagy hiba volt az akkori német módszereket átvenni,
és a fizikai felkészítés irányába elvinni a focinkat.
A filozófiájuk a gyors, helycserés, sokmozgásos, változatos támadójátékra épül – a korabeli szakmai elemzésekben így fogalmaztak az Aranycsapattal kapcsolatban –, szerintük a hajdani magyar tradíció a mai Barcelona stílusához áll közel. Azt mondják, a mai magyar futballban iparosok vannak, ők viszont művészeket szeretnének látni a pályákon, az a céljuk, hogy ügyes játékosokat neveljenek.
Nagy Ádámot megmentették a magyar focinak
Nagyon büszkék a Wágner testvérek a Fradiba és a magyar válogatottba az ősszel berobbant Nagy Ádámra. Róla az alkata miatt már lemondott a Vasas, ők viszont odacsábították akkori klubjukhoz, a Kelenhez, és rengeteget foglalkoztak vele. Nagy Ádám később a korábbi Fradi-edző, Bobby Davison által irányított spanyolországi, majd portugáliai akadémiára került, és onnan hazatérve Wágner Ádám ajánlotta őt be Máté Csabának, aki akkor Ricardo Moniz segítője volt a Ferencvárosnál. Moniz meglátta a fantáziát Nagyban, az első csapatnál adott neki szerződést. A középpályás mostanra fontos játékosa lett az NB I éllovasának, a mértékadó Transfermarkt.de 1 millió euróra teszi az árát. Wágnerék ásik pártfogoltja a 19 éves Klacsák Bence, aki tagja volt a belgrádi Európa-bajnokságon szereplő futsalválogatottnak.Szerintük itthon hiányzik a rendes technikai képzés, ezt az űrt szeretnék kitölteni a fitfutballal, abban bízva, hogy idővel olyan brand lesz, mint a TRX vagy a pilates. A gyakorlatok nagy része egy holland labdakontroll-fejlesztő módszerre épül, amit Ricardo Moniz is alkalmazott a Ferencvárosnál. Ennek a metódusnak a labdaügyesség, a technika és a játékkészség fejlesztése a célja, és szinte minden korosztálynál alkalmazható, de különösen az 5–16 éves gyerekek képzésénél javasolt.
Nem kell nagy ördöngösségre gondolni, az általunk kipróbált fitfutballedzésen talppal, lábfejjel kellett a labdát irányítani és megállítani különböző mozgássorok közben, de sorra került a külföldön csak Puskás-cselként ismert trükk gyakorlása is.
Tapasztalatból mondjuk, hogy a gyerekeknél tényleg hatásosak ezek a módszerek: még ha néha unalmasnak is tartják a nagy figyelmet és koncentrációt igénylő labdás drillezést, utána az egymás közötti játékban a legjobbak és a kevésbé ügyesek is megpróbálják alkalmazni azt, amit előtte gyakoroltak.
Wágnerék szerint a női játékosok részéről is van igény a fitfutballra. Rájuk inkább jellemző, hogy gátlásossá válik, aki az edzésen azt látja, hogy le van maradva technikailag a többiekhez képest. Itt a saját tempójában fejlődhet, ráadásul mivel kis csoportban zajlik a foglalkozás,
sok visszajelzést kap arról, hogy mit csinál jól, és mit rosszul.
A fitfuballt azoknak az amatőr játékosoknak is ajánlják, akik a heti két-három edzést keveslik, és szeretnének az állóképességükön vagy a technikájukon javítani. Jó lehet fitneszedzésnek is, legalábbis amikor ott jártunk, egy negyvenes házaspár női tagja ellentmondást nem tűrve mondta a párjának, hogy jönnek legközelebb is.
Wágner Ádám szerint az Ajaxnál Louis van Gaal és Jámbor László kifejlesztett egy hasonló módszert, de ott labda nélkül végezték a gyakorlatot a játékosok. Mindenesetre levédették a fitfutball elnevezést, és abban bíznak, hogy az élvonalbeli kluboknál is vevők lesznek a módszereikre, hiszen csak terem meg labda kell hozzá, és az alapozó időszak monotonitásának megtörésére tökéletesen alkalmas lehet egy-egy edzés.
Wágner megjegyezte, szerinte tudna olyan válogatott játékost mondani akár az NB I listavezetőjének keretéből is, aki
belesülne a gyakorlatokba.
Úgyhogy megkaptam a feloldozást, mégsem volt akkora szégyen, hogy néha elgurult a labdám.