Szabó Csaba

Kamikáze molekulák: A szabadgyökök befolyásolása a C-vitamintól a Viagráig

Megemlítendő, hogy számos hatékony gyógyszer hatása legalábbis részben nem más, mint antioxidáns hatás. Példa az n-acetil-cisztein, amelyet például a cisztás fibrózis kezelésében használnak, a Probucol, amely az érelmeszesedés előrehaladását lassítja, a Carvedilol szívgyógyszer, az Ebselen szeléniumtartalmú gyógyszer, a Captopril vérnyomáscsökkentő, a sztatin nevű vérzsírcsökkentő gyógyszercsalád, a Deprenyl, egy originális magyar gyógyszer, amelyet a Parkinson-kór kezelésében alkalmaznak sikerrel, valamint számos tradicionális kínai gyógyszer.

Számos kutató azon a véleményen van, hogy a klasszikus antioxidánsok (amelyek 1:1 alapon maguk is megsemmisülnek a szabadgyökkel való reakcióban vagy esetenként más, káros, másodlagos reaktív molekulát képeznek) nem eléggé hatásosak a szabadgyöktúlerővel szemben. Jelenleg fejlesztés alatt vannak olyan katalitikus alapon működő antioxidánsok, amelyek hasonlóan az autók motorjában levő katalizátorokhoz saját maguk nem változnak meg a reakciókban, hanem regenerálják magukat, és ezáltal egy molekula antioxidáns sok-sok molekula szabadgyököt képes semlegesíteni.

Nagyon fontos faktor az antioxidánsokkal kapcsolatosan a dózis kérdése. Állatkísérletes modellekben antioxidánsokkal drámai védőhatásokat lehet kimutatni számos betegségben a rákbetegségtől a cukorbetegségen és az érelmeszesedésen át a szívinfarktusig. Ugyanakkor ezen antioxidáns szerek dózisa emberre átszámolva legtöbbször az emberi megengedett dózis sokszorosa lenne. Például nyulakban az érelmeszesedés kialakulását nagy dózisú E-vitaminnal nagyon hatékonyan lehet gátolni, de emberben nem lehetséges hasonló adagolás, mert akkor a teljes táplálékbevitel 1-2 %-a E-vitamin lenne! Hasonló a helyzet a melatoninnal vagy például a zöldtea-kivonattal. Míg az állatkísérletekben a nagy adag melatoninnak vagy zöldtea-kivonatnak egyértelműen előnyös hatásai vannak, kérdéses, hogy az emberben a biztonságosan beszedhető melatonindózis ugyanezeket a védőhatásokat reprodukálhatja-e.

Nem mindegy az sem, hogy milyen típusú oxidáns termelődik, mivel egyes oxidánsokat sokkal nehezebb semlegesíteni, mint másokat (pl. a hidroxil gyök gyakorlatilag azonnal megtámad valamilyen biológiai célpontot, és nagyon nehéz dolog antioxidánssal "röptében elkapni".)

Az sem mindegy a semlegesítés szempontjából, hogy hol termelődnek a szabadgyökök és oxidánsok, sejten belül vagy sejten kívül. Időnként antioxidánsokkal éppen hogy a várttal ellentétes hatásokat lehet kapni. Az ilyen paradox hatások hátterében az is állhat, hogy a szükségesnél jelentősen nagyobb mennyiségű antioxidánsok (pl. a C-vitamin) prooxidánssá (vagyis károsító vegyületté) válhat. Mint majdnem mindenben, az antioxidánsoknál is igaz lehet az, hogy fontos a mértékletesség, és a "sok" nem biztos, hogy több, mint az "elég".