Szabó Csaba

Kamikáze molekulák: A szabadgyökök befolyásolása a C-vitamintól a Viagráig

Ha az interneten rákeresünk az antioxidánsok témájára, honlapok ezreit találjuk, amelyek mind vitaminokat, antioxidánsokat és egyéb "csodaszereket" árulnak, és e szerek fantasztikus hatásait ecsetelik. Nagyon sok esetben ezek a szerek (pl. zöldtea-kivonatok, melatonin) valóban előnyös hatásúak állatkísérletekben, de az már kérdéses, hogy emberben is elérhető-e a hatásos dózis, illetve hogy milyen lehetséges mellékhatásokkal kell számolni. Úgy tűnik, hogy időnként fel-felbukkan egy-egy "csodaétel", amelynek antioxidáns jellegéről és előnyös hatásairól rengeteg közlemény lát napvilágot. A klasszikus sárgarépát, halzsírt, zöld teát és olívaolajat a szója, majd brokkoli, majd a paradicsom (a lycopene nevű aktív hatóanyaggal), sőt az áfonya és az eper követte. Friss tanulmányok az étcsokoládé (és a benne levő bioflavonoidok) előnyös hatásait írták le magas vérnyomásban szenvedő betegekben. Az nem is kérdéses, hogy sok növényi eredetű élelmiszerben van számos olyan összetevő, amely hatékonyan erősíti az emberi szervezet antioxidáns védekezési potenciálját. Ugyanakkor naiv törekvés lenne a kedvező egészségi hatás alapján valamiféle csodálatos gyógyszert, a betegséget egészséggé változtató, az életet kívánság szerint meghosszabbító panaceát felfedezni. Ezzel együtt ma már bevezetésre került a funkcionális élelmiszerek fogalma. Ezek olyan feldolgozott élelmiszerek, amelyek tápláló jellegük mellett elősegíthetnek egyes testi funkciókat. Ezen élelmiszerek csak az egészséges étrenddel és életvitellel együtt lehetnek hatásosak, nem egészségmegőrző vagy betegségmegelőző csodaszerek.

Külön meg kell említeni a híres vörösbor-effektust (vagy francia paradoxont), amelynek lényege az a statisztikai megfigyelés, hogy a közismerten sok vörösbort fogyasztó franciák védettek a szív- és érrendszeri betegségekkel szemben. Az utóbbi évek kutatásai arra a következtetésre jutottak, hogy e mögött a védettség mögött a vörösborban található antioxidáns molekulák állhatnak. Ezen molekulák közül a resveratrollal foglalkoztak legrészletesebben, amely gyakorlatilag csak a vörösborban (és esetleg még a földimogyoróban) fordul elő az emberi táplálkozásban. A resveratrol egyrészt képes arra, hogy az oxigéntartalmú szabadgyököket semlegesítse, másrészt hogy az előadás első részében említett, védő hatású, endotélsejtekből származó nitrogén-monoxid szabadgyök termelődését fokozza, harmadrészt pedig hogy egy, az endotélsejtekből felszabaduló, érösszehúzó hormon, az endotelin termelődését gátolja, és ezáltal a vérnyomást kismértékben, előnyösen csökkenti. Állatkísérletekben a gyümölcslegyek élettartamát a vörösborkivonat mintegy 10 %-kal növelte. Mint sok növény és növényi kivonat esetében, az előnyös hatásokért nem feltétlenül egyetlen molekula, hanem molekulák kombinációja (a vörösbor esetében pl. a resveratrol, a quercetin, a C-vitamin, az E-vitamin és kismértékű szelénium) lehet felelős. A vörösborral kapcsolatban ki szeretném emelni, hogy kismértékű fogyasztásról van szó (pl. napi 1 pohár). Az is lényeges, hogy különféle vörösborfajták resveratroltartalma széles határok között változik.