Szilágyi N. Sándor

A jelentésvilág szerkezete

A testrésznevek dolgok részeire való kiterjesztése alighanem egyetemesen jellemző a legkülönbözőbb nyelvekben, de hogy minek lesz tényleg ilyen metaforikus neve, az nagyon is függ az egyes nyelvektől. A románoknak például ugyanolyan szórakoztató, mikor megtudják, hogy magyarul a csupornak füle is van, mint nekünk az, hogy románul a lapátnak farka van (coada lopetii), nem nyele.

Mint fentebb már mondtam, a "csinálmányokat" megnevező szavak jelentése minden korábban tárgyalt kategóriafajtánál inkább komponenciális, ennélfogva nagyon könnyen keletkeznek metaforikus kiterjesztéseik. Talán éppen ezzel a nagy metaforizálódásra való "hajlamukkal" magyarázható, hogy itt még az eddigiekhez képest fordított irány is megfigyelhető, nevezetesen az, hogy artefaktum nevével növényt nevezünk meg, vagyis egy komplexebb kategória nevével egy kevésbé komplexet. Az ilyen irányú kiterjesztésre főleg az öltözetdarabokat, illetve az ember hasonló "szerelését" jelentő szavak látszanak alkalmasaknak: békakonty, pásztortáska, kisasszonypapucs. Ilyenekkel növényrészeket is megnevezhetünk, a légyölő galócának (Amanita muscaria) például van egy szép fehér pöttyös piros kalapja, aztán gallérja vagy gyűrűje, alul pedig bocskora. (A gombák ugyan, mint tudjuk, nem növények, de ez a szakértői tudásunkhoz tartozik, a nyelvi kategorizáció szempontjából együvé tartoznak a növényekkel.)