Szilágyi N. Sándor

A jelentésvilág szerkezete

Az ilyen nevek nagyon közel állnak a személynevekhez: a kisgyermek számára az, hogy anyu, kezdetben egyértelműen személynév. Majd csak később válik rokonsági elnevezéssé, mikor a gyermek felismeri, hogy ami nekem az anyu, az Irénkének a Manci néni, vagyis Irénkének nem az én anyukám az anyukája, hanem Manci néni. Ettől azonban ő továbbra is anyunak hívja az anyukáját, még meglett felnőtt korában is, és nem Rózsikának, ahogy pedig mások hívják.

Viszonylag kevés név tartozik ide, de ezek nagyon régi elemi tapasztalaton alapszanak, legalábbis a középen levők (anya, apa, fia, lánya valakinek). Annak ugyanis, hogy ki anya, és ki nem, illetve hogy ki kinek, és kinek nem, egyértelmű biológiai feltételei vannak. Az ilyen kategóriák azért komplexebbek, mint az eddigiek, mert itt relációkról van szó: valaki nem abszolút értelemben anya, hanem valakihez képest az, vagyis mindig valakinek az anyja. Nem véletlen, hogy az ilyenekkel a gyermek már elég nehezen boldogul el: több év is eltelik addig, amíg megtanulja ezeket úgy érteni, ahogy kell, mások viszonylatában. Még hároméves korában sem egészen világos neki, mit is jelent például a testvér. (Jól illusztrálja ezt az a videó, amely Kósa Éva előadásában látható.)

Amúgy pedig a rokonsági elnevezések emberekre vagy állatokra vonatkoznak (az anya és apa állat is lehet, persze az olyanokat, mint a sógor, már csak emberekre szoktuk használni), és akkor is minden érvényes rájuk, ami az emberre vagy az illető állatra jellemző, ha anyának vagy apának nevezzük őket, nem pedig embernek, nőnek, férfinak, illetve macskának.