Szilágyi N. Sándor

A jelentésvilág szerkezete

24. ábra

alkatrészek

25. ábra

pipapipának

Az alaptendencia itt is az, hogy a metafora a központtól terjed a periféria felé, vagyis az ismertebb dolgok nevei terjednek ki a kevésbé ismertekre, például a kalapács mint sporteszköz. Ugyanakkor itt is megfigyelhető, hogy ezeknek a nagyon komplex kategóriáknak a megnevezésekor felhasználjuk a kevésbé komplexekről való tudásunkat. Állatok nevével tárgyakat nevezhetünk meg, amint azt már Jókai Mór is észrevette, hiszen azt írta A magyar nép élce című írásában:

"Sajátságos a magyar nyelvben [ebben az egyben nem volt igaza, mert ez sok más nyelvben is hasonlóan történik - Sz. N. S.], hogy az állatok nevei mint vétettek át műszerek szavaiul. Így:
Vasmacska: horgony, mely a hajókat tartja.
Famacska: azon eszköz, mellyel a csizmát szokás lehúzni.
Vaskutya: azon sokágú eszköz, mely a tűzhelyeken áll, s mikre a tüzet rakják meg a nyárs végit teszik.
Fakutya: az a cölöp, amit a házak elé vernek, hogy a kocsik közel ne menjenek.
Bak: ama háromlábú szék, mire szapuláskor a kádat teszik.
Faló: a hintó-emelő tengelykenésnél.
Daru: az emelőgép a hajókon.
Kecskeláb: a feszítő vas.
Lúdlelke: a pecsenyén átjáró vas.
Gém: a kutak ágasa."