Kisbolygóveszély: lesz-e katasztrófa 17 év múlva?

Az [origo] dossziéjában megpróbálunk választ adni a 2002. július 24-én bejelentett földsúroló kisbolygóval kapcsolatban felmerülő kérdésekre. Tény, hogy eddig ez a legveszélyesebb égitest, ám a becsapódás esélye még mindig elhanyagolható.

Mi történne egy igazán nagy, több km átmérőjű test becsapódását követően? Szinte teljesen mindegy, hogy egy ekkora test szárazföldbe vagy tengerbe csapódna. Mivel átmérője összevethető az óceánok átlagos mélységével (sőt meg is haladja azt), a víz gyakorlatilag semmit nem tudna fékezni rajta. Olyan ez, mintha a kedves Olvasó egy pocsolyába lépne.

Eltekintve a gyors hatásoktól (földrengések, szökőárak, tűzvész stb.), az igazi gondot a Föld testéből kiszórt anyag jelentené az élővilág számára. Becslések szerint egy 10 km-es test becsapódása kb. 3000 Badacsony térfogatú anyagot szórna ki. A por szétterülne a légkörben, s ún. becsapódási tél köszöntene be. A légköri áramlatok ugyanis egyenletesen eloszlatnák, a felszálló légáramlások pedig akár évtizedekig is lebegtethetnék a legfinomabb szemcséket a sztratoszférában. A napsugárzás nem jutna el a felszínre, a növények elpusztulnának, a táplálékláncok összeomlanának, miközben hirtelen jégkorszak köszöntene be. Ezután viszont roppant gyors globális felmelegedés következne, a légkörbe került rengeteg üvegházhatású anyag miatt (szén-dioxid, illetve vízgőz).

Ilyen szélsőséges és gyors éghajlati változásokat még azok az élőlények is nehezen élnék túl, amelyek valamilyen szerencse folytán nem pusztultak éhen. Bár bolygónk légköre leszámol a legtöbb "betolakodóval", 10-50 millió évente számítanunk kell egy globális katasztrófára.