Egy ismeretterjesztő videókat készítő ausztrál csoport, a Veritasium tagjai elvégezték a kísérletet. Az egyszerűen leejtett labda – a széllökések okozta kisebb kanyarokat leszámítva – úgy esett le, ahogy vártuk: majdnem függőlegesen.
Amikor azonban megpörgetve dobták le, messze elrepült a gáttól, és a vízen landolt.
A furcsának tűnő repülés oka a Magnus-effektus,
mint azt Derek Muller, a Veritasium egyik tagja magyarázza a videóban. Ez minden levegőben repülő (vagy folyadékban úszó) forgó gömbölyű vagy hengeres tárgy útvonalát befolyásolja.
A jelenség oka, hogy a pörgő, zuhanó labda egyik oldalán a levegő a labda forgásával megegyező irányba áramlik, ezért a labda felé húzódik, és hátrahajlik. A levegő azonban a labda másik oldalán a labda forgásával ellentétes irányban áramlik, így elválik a labdától.
Tudományosabban magyarázva, a két oldal közegének (jelen esetben levegő)
áramlási sebessége eltér egymástól.
A nagyobb közegsebességű és kisebb sebességű oldal között nyomáskülönbség lép fel, mely az áramlás irányára merőleges felhajtóerőben jelentkezik. Ezért a labda pályája elhajlik.
A Magnus-effektus rendkívül fontos szerepet tölt be a hétköznapi életben, anélkül, hogy ez a legtöbbünkben tudatosulna. Ez teszi lehetővé például, hogy
a teniszben vagy a fociban nyesett, csavart, ívesen kanyarodó labdákkal csapják be az ellenfelet.
A Magnus-effektust használták fel a vitorla helyett
forgó hengerekkel hajtott hajók (úgynevezett rotoros hajók) tervezésére.
Repülőgép szárnya helyett is próbáltak forgó hengereket alkalmazni. Mivel azonban ez nemcsak nagyobb felhajtóerőt, de nagyobb húzóerőt is produkál, a prototípus az első repülésen lezuhant, és összetört.