Isztambul: a városok királynője

Isztambult, az egykori Konstantinápolyt nehéz leírni. "A városok királynője", "A boldogok kikötője". Nagy, zsúfolt, gyönyörű és taszító. Ebben a városban a világ minden városa benne van - szűk utcák és széles sugárutak, tenger, hidak, felhőkarcolók, ezeréves épületek és szokások, turbános árusok és öltönyös üzletemberek, fekete csadoros hölgyek és piercinges lányok mennek vásárolni, jókedvű gyerekek játszanak az utcán. Zselés hajú tinédzserek tömege az internet-kávézókban és ősz szakállas öregemberekkel teli teázók minden sarkon.

Törökországról az egyik első dolog, ami eszünkbe juthat, az a hastánc. A törökök közül azonban sokan rögtön tagadják, hogy ez valami török dolog lenne, mivel a hastánc arab eredetű. Ha Isztambulban akarunk hastáncot látni, akkor két lehetőségünk van. Az egyik, hogy befizetünk valamilyen turistáknak szervezett méregdrága, vacsorás török estre - ami valószínűleg megéri, mert egyben népzenét hallhatunk, és török ételeket ehetünk. A másik opció, hogy megkockáztatjuk, hogy magunk keressük fel a Sulukule negyedben az "autentikus", ám - a helyiek szerint - annál veszélyesebb bárokat, ahova csak férfiak léphetnek be, akik jó, ha magukkal visznek egy-két bankjegyet, hogy azt a hastáncos lány ruhájába dughassák.

Meghatározó élmény Törökországban kipróbálni az igazi török fürdőt, ahol a fárasztó városnézés előtt vagy után relaxálhatunk egy kicsit. A test tisztasága elsődleges eleme a muzulmán kultúrának. A nyilvános fürdőkről úgy gondolták, hogy ott megtisztul és megfiatalodik a test és a lélek. A nők számára ez volt az a hely, ahol megszabadulhattak a társadalmi kötöttségektől - például az egész testet fedő ruháiktól -, és órákig beszélgethettek egymás között, férfiak figyelő tekintete nélkül. A családanyák itt választották ki fiúk számára a megfelelő menyasszonyt.

Csak néhány fürdő maradt meg Isztambulban az ottomán időkből, de érdemes felkeresni őket. Vigyünk magunkkal szappant, sampont és törülközőt, a többi személyes döntés kérdése. A férfiak általában alsónadrágban vagy törülközőben közlekednek, a női részen viszont félmeztelenül, fehérneműben vagy meztelenül beszélgetnek a fürdőzők. Meg kell próbálnunk megszabadulni magyar gátlásainktól, és nem zavarban lenni, amikor egy félmeztelenre vetkőzött öreg hölgy hajol fölénk, dörzsöli le rólunk az elhasználódott bőrt, és utána öles mozdulatokkal masszíroz minket testünk minden részén. Ez utóbbi két szolgáltatásért külön kell fizetni, az alapárban általában csak a fürdőzés van benne, saját szappannal és samponnal.

Inni

A társasági élet hagyományosan teázókban és kávézókban folyik. Törökországban az alkoholivásnak nincs nagy kultúrája. Manapság azonban a fiatalok ugyanúgy isznak, mint az európaiak, igaz, kevesebbet. Mint minden iszlám országban, az alkohol drága mulatság, egy pohár sör legkevesebb 750 Ft-ba kerül. Inni, szórakozni az isztambuli fiatalok Taksim és Beyoglu európai stílusú bárjaiba járnak.

Taksim kisebb utcáin is lehet tradicionális helyeket találni két hangos, bár között, például faburkolatú ivót, ahol bajszos kurdok énekelnek a hagyományos hangszeren, a sazon játszó énekessel együtt.

A kávékedvelőknek Törökországban lehet, hogy koffeinszünetet kell tartaniuk az utazás idejére, hacsak nem szeretnek bele a zaccos és keserű török kávéba, vagy megelégszenek a "nescafe"-val vagy az abból készült cappuccinoval. Meglepő a kávéválaszték szegényessége, miután Európával a törökök ismertették meg a kávé, a fekete leves fogalmát. Kipróbálni mindenképp érdemes a török kávét, meg kell várni, míg a zacc leülepszik, és semmiképp sem fenékig kiinni.

Az isztambuli látogatás nem lehet teljes a vízipipa (nargile) kipróbálása nélkül néhány pohár tea mellett. A törökök korlátlan mennyiségben isszák a török teát kicsi üvegpoharaikból. Boltosok üzleteik előtt állnak poharaikkal, a régimódi teázók tele vannak idős férfiakkal, a modernebbek backgammont játszó fiatalokkal. Étkezés után általában megkérdezik a pincérek, kérünk-e teát. A tea sok helyen ingyenes.

Enni

Ha ránk tör az éhség Isztambulban, ne essünk kétségbe, garantáltan találunk valamilyen éttermet, nem kell mást tennünk, csak egy-két utcát sétálni, ugyanis szinte minden sarkon van kebab. Hogy kitisztuljon a kép, mi is a kebab, döner és gyros: kebabnak hívnak a törökök minden húsételt, a döner pedig az, amit mi ismerünk, rúdra felfűzött hústömbről levágott húsdarabok salátával keverve szendvicsben. A gyros ennek görög változata.

Egy-két líráért (140-280 Ft-ért) kaphatunk dönert vagy pizzaszerű Lahmacunt. Érdemes kipróbálni a tortellinihez hasonló Mantit vagy az Iskender kebabot. Levelestésztából készül a börek, amit különféle sajtokkal és zöldségekkel töltenek meg. Az erős fűszerek kedvelőinek a cig köftét kell megkóstolniuk. Isztambul híres finom édességeiről, amelyek vagy nagyon édesek vagy szinte egyáltalán nem.