Isztambul: a városok királynője

Isztambult, az egykori Konstantinápolyt nehéz leírni. "A városok királynője", "A boldogok kikötője". Nagy, zsúfolt, gyönyörű és taszító. Ebben a városban a világ minden városa benne van - szűk utcák és széles sugárutak, tenger, hidak, felhőkarcolók, ezeréves épületek és szokások, turbános árusok és öltönyös üzletemberek, fekete csadoros hölgyek és piercinges lányok mennek vásárolni, jókedvű gyerekek játszanak az utcán. Zselés hajú tinédzserek tömege az internet-kávézókban és ősz szakállas öregemberekkel teli teázók minden sarkon.

Ha nem akarjuk, hogy az isztambuli legyen a legdrágább nyaralásunk, jó, ha fogyasztás előtt minden vendéglátóhelyen megkérdezzük az árakat, és aztán azokat le is ellenőrizzük a számla helyett szolgáló fecnin. Isztambulban a legtöbb helyen ugyanis nincsenek kiírva az árak, azokat rugalmasan szabják ki a belépő turista feltételezett pénztárcájához szabva. Szervízdíj nem létezik Törökországban, így ha a számla végösszege magasabb, mint amit mi számoltunk ki, ne fogadjuk el a magyarázatot. A leghasznosabb, ha török ismerőssel ülünk be valahova, mert akkor török árakat kapunk. Nőkent vigyünk magunkkal az egész hajat fedő kendőt, hogy beléphessünk a mecsetekbe.

Bár Isztambulban a vendéglátásban szinte mindenki beszél valamilyen nyelvet legalább az alapszavak szintjén, jó, ha tudunk egy-két szót törökül: köszönöm = tesekkür ederim, igen = evet, nem = hayir, jó napot kívánok = günaydin, szia = merhaba.

Vidám perceket szerezhetünk török ismerőseinknek, ha felsorolunk néhány török jövevényszót a magyarban, mint például keci (kecsi) = kecske, elma = alma, saal = sál, çizme (csizme) = csizma... Egy egész mondatot is lehet alkotni a közös szavakból: Cebimde çok küçük elma var (kiejtés: Dszebimde csok kücsük elma var) jelentése: Zsebemben sok kicsi alma van!

Ha megkérdezik, honnan jöttünk, ne lepődjünk meg a mosolyon és vállveregetésen a Magyarország szó hallatán (Macaristan - Madzsarisztan). A törökök ugyanis úgy gondolják, hogy mi rokonok vagyunk, ugyanis kétszer is, a honfoglalás előtt és az Oszmán Birodalom idején is együtt éltünk. Ne ábrándítsuk ki őket, azzal hogy a másodikat mi nem együttélésnek neveznénk.

Ha összebarátkozunk valakivel, nagy a valószínűsége, hogy meghív minket az otthonába vacsorára vagy ebédre, a bejáratnál, ahogy mindenki, vegyük le a cipőnket!

Törökökkel beszélgetve valószínűleg előkerülnek a következő témák, amikkel jobb, ha elővigyázatosak vagyunk (érdemes előbb meghallgatni az ö véleményüket, majd az érzékenységükre ügyelve válaszolni): a mindenki által szeretett Atatürk, a nagy tisztelettel övezett hadsereg, az Iszlám, a vitás fejkendő viselése, kurdok helyzete, a dicsőséges Oszmán Birodalom, Törökország csatlakozása az Európai Unióhoz.