Elfeledett vezetéstechnikai fogások

Az emberek nagyobbik részének a vezetés napi rutin. Aztán jön az első rizikós helyzet, hirtelen bevágó autó vagy csúszós út, és az autó csomót köt a kezükre. Mi lehet a gond?

Példa az idejét múlt oktatásra. A helyes válasz: egyik sem!

Kevesen hinnék el, de egy vezetéstechnikai pályán viszonylag gyorsan be lehet bizonyítani: a helyes üléspozíció mindennek az alapja. Ez nem azt jelenti, hogy az autóban kényelmesen kell ülni, a helyzet ennél lényegesen összetettebb. A legfontosabb dolog, hogy mindent rendesen elérjünk, ne kelljen nyújtózkodni. A helytelenül beállított vezetőülés a végzetünket okozhatja. Persze erre nagyon kevesen figyelnek, pedig mindennek ez az alapja.

Vezetéstechnikai tréningeken fel szokták tenni azt a kérdést, melyik a legfontosabb érzékszervünk, testrészünk a vezetésben. Sok válaszok születik, de ritkán helyes. A vezetés szempontjából legfontosabb az érzékelés, ebben pedig a szemünk segít a legtöbbet. Az autó helyzetének és mozgásának érzékelésére azonban nem ez való, hanem sokkal inkább a fenék. Ezen keresztül kell megérezni, éppen merre csúszik az autó, mert ha vizuális úton akarunk meggyőződni róla, akkor már régen késő lesz reagálni.

Ez sem helyes, hiszen egy kéz nem elég

Ennek megfelelően az ülés beállításánál többféle szempontot kell figyelembe venni. Az első, hogy minden pedált rendesen ki tudjunk nyomni. Ráfutásos baleseteknél jellemző hiba, hogy a féket nem a kellő erővel nyomjuk meg. Ez lehet azért, mert messze ülünk a pedáltól. Erre szerencsére már kitalálták a vészfék-rásegítőt, de az ilyen autókban sem mindegy, milyen messze ülünk. Az ülést ugyanis úgy kell beállítani, hogy a kuplungpedál maximális kinyomása esetén se legyen nyújtva a lábunk, sőt ha az ülésbe feszítjük magunkat, akkor se tudjuk kinyújtani. Ez azért fontos, mert vészfékezéskor automatikusan megfeszítjük magunkat, és ha ilyenkor egyenes a lábunk, akkor a lábunk és a medencecsontunk is szilánkosra törik. Ha a térd még ilyenkor is körülbelül 20 fokos szögben hajlított, akkor rúgózik és elnyeli az energiákat.

Ha beállítottuk az üléstávolságot, utána a modernebb autóknál a magasságot is be tudjuk. Itt ugye az a szempont, hogy minden irányban kilássunk az autóból. Persze ilyenkor is figyelni kell az előbb említettek betartására. Ezek után jöhet a háttámla beállítása. Az emberek nagy többsége erre is kis figyelmet szentel, inkább kényelmesen fetreng az ülésben, mintsem biztonságosan tenné ezt. A túl hátradöntött ülésnek meg van az a veszélye, hogy nem érjük el rendesen a kormányt. Nagyon fontos, hogy a gyors és pontos kormányzáshoz a kezünk sosem lehet nyújtva. A legjobb mérce az, ha az ülésben rendesen hátradőlve előre nyújtjuk a kezünket úgy, hogy a kormány tetejére helyezzük. Ekkor a csuklónk alatt kell lenni a kormánykeréknek.

Nagyon fontos, hogy kinyomott pedálnál se legyen nyújtva a térd!

Ha úgy ülünk, hogy a kormányt éppen csak elérjük, gyakorlatilag megtizedeltük az esélyeinket. Egyrészt nyújtott kézzel nem lehet kellően gyorsan kormányozni, másrészt ilyenkor a sofőr automatikusan felegyenesedik, akkor pedig már nem támasztja a testünket a háttámla, vagyis a kormányt irányválasztás helyett inkább kapaszkodásra használjuk - pontos kormányzás kizárva. Manapság rengeteg autóban lehet tengelyirányban állítani a kormányt, vagyis az is elképzelhető, hogy kicsit hátradöntött üléssel is elérjük rendesen a kormányt, de ilyenkor meg még arra kell odafigyelni, hogy a váltókart is rendesen elérjük. Mert ha a váltáshoz nyújtózkodni kell, akkor megint abba a csapdába esünk, és csak kapaszkodunk a volánba.