Bókay Antal

Énszerkezet, önteremtés - József Attila üzenete

A felnőtt-gyermek viszonyban három eltérő modell formálódik meg, három eltérő módon strukturálható, történetesíthető, mondható el az én pozíciója. Ezek közül a legáltalánosabb a felnőtt-gyermek viszony, a előbb említett alapviszony. Az ilyen versek a költő életének utolsó hónapjaiban szaporodnak meg (Könnyű, fehér ruhában, Karóval jöttél...). A felnőtt és gyermek viszonyát, ezt a sajátos széttöredezett belső teret gyakorta uralja a játék, az önteremtő szabad tevékenység lehetetlensége. Személyes létezésének mélyén lakó bénultság az uralkodó negatív élmény. Jellemző, hogy az öngyilkosság is a gyermek játék-akciójaként jelenik meg, "Úgy tettél, mint a kisgyerek / ki becsöngetett s elszaladt", írja Juhász Gyula halála alkalmából Te öngyilkos... című versének utolsó két sorában.

A második gyermeklét-modell az apa-gyermek viszonyban formálódik, természetesen itt is egy belső apai hang és belső gyermeki reakció formájában. Az apafigurák gyakran az isten képben jelennek meg (Nem emel föl, Bukj föl az árból), de van egészen kafkai apa, a vádló és a bíró, és van reális apafigura (Thomas Mann üdvözlése). Az apa-gyermek viszony meghatározó modalitása a bűnösség, a rend elérhetősége, vagy éppen lehetetlensége.

A harmadik, és talán leggyakoribb gyermeklét-forma az anya-gyermek viszonyban alakul ki, egy olyan létben, amelyben a gyermek létezését a megértő, elfogadó anyai szeretet, ölelés teszi bizonyossá. Itt is jelen van egy uralkodó modalitás, a csalás, csalódás. A három modellünket a következő animáció mutatja.

Animáció: A belső tárgy modelljei

József Attila kései költészetének ezek a modelljei, az a személy, az az én, amely egykor a Tiszta szívvel-ben megformálódott, aztán egy szeretett másikon keresztül megvalósulni próbált, majd a tárgyi világ egészének felmérésén, alakításán keresztül dolgozta ki önmagát, most ezen konstrukciók segítségével egy ödipális rendezettséget, koherenciát próbál elérni.

18. ábra

19. ábra