Detrekői Ákos

A gömbtől a geoidig: A Föld és az űrkutatás

V. 2. A távérzékelés

Az eddig tárgyalt helymeghatározó rendszerek vektor jellegű adatokat (elsősorban koordinátákat) szolgáltattak. A fizikai Földfelszín megismerése képek - azaz raszteradatok - alapján a távérzékelés révén lehetséges. A távérzékelés olyan eljárás, amellyel valamely tárgy jellegéről és tulajdonságairól információhoz jutunk anélkül, hogy közvetlen kapcsolatba kerülnénk a tárggyal. A tárgy és a képalkotó rendszer közötti kapcsolatot az elektromágneses sugárzás valamely fajtája biztosítja.

A távérzékelés tárgyalásakor a következő három kérdésre keressük a választ:

• Milyen eljárással készülnek a képek?
• Honnan készülnek a képek?
• Milyen célból készítik, milyen célra használják a képeket?

18. ábra

passzív és aktív rendszerekre.

A passzív rendszerek a leképzett tárgyak - azaz a Földfelszín bizonyos része - által kibocsátott, illetve visszavert természetes sugárzást regisztrálják. A passzív rendszerek általában a látható fényt és az ahhoz közeli egyéb optikai tartományba eső 0,4-15,0 mikrométer hullámhosszúságú sugárzást érzékelik. A passzív rendszerű felvevő rendszerre példa lehet egy hagyományos fényképezőgép.

19. ábra

Az aktív rendszerek maguk is rendelkeznek sugárforrással, s az általuk kibocsátott és a leképzett tárgyak által visszavert sugárzást érzékelik. Az aktív rendszerek általában a mm-m hullámhosszúságú mikrohullámú tartományhoz tartozó sugárzást érzékelik. Talán legismertebb képviselőjük a 0,0075-0,60 m tartományba tartozó elektromágneses sugárzást kibocsátó és felfogó radar.

Animáció: Radar (swf)

A távérzékelt felvételek készülhetnek a Föld felszínéről, a levegőből és az űrből. A mai előadásban azokkal a távérzékelési eljárásokkal foglakozunk, amelyeknél a felvevőrendszert űreszközön (mesterséges holdon, űrsiklón) helyezik el. Az űreszközből készített képeket a továbbiakban űrfelvételeknek nevezzük.

Az űrfelvételeket a gyakorlati felhasználhatóság szempontjából a következő paraméterekkel jellemezhetjük:

• geometriai felbontás (azaz az egyes képelemeknek - pixeleknek - megfelelő terepi méret);
• spektrális felbontás (a felhasznált elektromágneses sugárzás hullámhossz-tartományainak száma - az egyes tartományokat csatornának nevezzük);
• időbeli felbontás (a képek készítésének gyakorisága).

Animáció: Különböző geometriai felbontású űrfelvételek (swf)