Kovács Ferenc

Meddig és mit bányásszunk?

III. A hazai bányászat, az ásványi nyersanyagtermelés jövőbeni lehetőségei

7. ábra

Ha az ásványi nyersanyagokkal kapcsolatban az "ellátottság", a "gazdagság" kerül szóba, esetenként még szakmai körökben is elhangzik a minősítés: Magyarország ásványi nyersanyagokban SZEGÉNY ország. Magam úgy ítélem meg, hogy ez a minősítés legfeljebb akkor használható, ha két kategóriában gondolkodunk: azaz hogy vannak egyfelől szegény országok, másfelől pedig gazdag országok. Árnyaltabb minősítés esetén semmiképpen sem igaz, hogy Magyarország szegény volna nyersanyagban. Sőt bizonyos hasznosítható ásványok - a lignit, a nemfémes ásványi nyersanyagok és az építőipari (szilikátipari) nyersanyagok - területén kimondottan sokféle és nagymennyiségű ásványi nyersanyaggal rendelkezünk.

Szabadjon bemutatni tényleges számadatokat! (7. ábra)

A mecseki feketekőszén földtani vagyon 1600 Mt, az ún. barnakőszén (kréta, eocén, oligocén) 3200 Mt, az ország lignitvagyona 6 milliárd tonna. Tény ugyanakkor, hogy az első két kategóriában a geológiai-földtani körülmények nem kedvezőek, a telep- és tektonikai adottságok, a viszonylag nagy művelési mélység, a lágy mellékkőzetek és a természeti veszélyek kérdésessé teszik a kitermelés gazdaságosságát.

Sokkal kedvezőbb a helyzet a lignitelőfordulások esetében, ahol európai viszonylatban is jelentős a készlet, a kitermelés gazdaságossága nemzetközi szinten is kedvező, a villamosenergia-termelés területén hazai vonatkozásban bármely más energiahordozóval is versenyképes lehetőséget biztosít. A hazai lignit a jövőben a földgáz mellett a vegyiparnak is alapvető forrása lehet.

A kőolaj- és földgázkészlet évtizedes távlatban is számottevő és gazdaságos forrás. A kitermelés gazdaságossága jelentősen kedvezőbb az import beszerzéseknél. (A hazai gáztermelés fedezi az importgáz dotációigényét.)

A magyarországi ércvagyon, illetve érctermelés ezeréves hagyományait a trianoni döntés majdhogynem teljesen felszámolta, bizonyos ércfajtákból (pl. réz és bauxit) azonban számottevő készlettel rendelkezünk, változó mértékben kérdéses azonban a kitermelés gazdaságossága. A rézérc kitermelése alapvetően új technológiával (földalatti kilúgzás) a jövőben nem kizárt.

A nemfémes ásványok vonatkozásában hazánk kifejezetten gazdag, mind az ásványféleségek, mind pedig az előfordulások számát illetően. Jelenleg 64 féle ásvány több mint 2000 előfordulása ismert, igen jelentős földtani és gazdaságosan kitermelhető ásványvagyonnal (8-10 milliárd tonna). A nemfémes ásványokból előállítható termékek száma szinte korlátlan.

Az építőipari nyersanyagok (kő, kavics, homok stb.) esetében készletekről szólni aligha érdemes. Az előfordulások száma és az ásványvagyon tömege aligha jelenthet termelési korlátot, legfeljebb egyes helyeken a környezeti megfontolás léphet közbe. (Az építőipari márványt a kemény mészkő pótolhatja.)

Hogy ez az ásványvagyon meddig és mire elegendő, azt döntő módon a gazdasági (világgazdasági) mutatók határozzák meg. A lignit, a kőolaj és földgáz, valamint a nemfémes ásványok és építőipari nyersanyagok kitermelésének gazdaságossága a világpiaci árakkal mérve is határozottan versenyképes, a mélyműveléses szén- és ércbányászat - a többi európai országhoz hasonlóan - aligha kap a jövőben számottevő szerepet.

Ezen összefüggések alapján talán szokatlan, de nemzetközi összehasonlításban teljesen megalapozott a következtetés: Magyarország az ásványi nyersanyagok előfordulása vonatkozásában KÖZEPESEN ellátott ország.