Cornelius: Sensuous
Várakozások: A shibuya-kei színtérről kiemelkedő japán Keigo Oyamada, azaz Cornelius a kortárs kísérleti elektronikus zene egyik legeredetibb figurája, és egyben legnagyobb sztárja. Mégis bajosan lehetne csak begyömöszölni a fenti skatulyába, hiszen esetében korántsem valami hallgathatatlan, ijesztő zajzenéről, hanem sokkal inkább egy gondosan megkomponált, dallamokban és invencióban egyaránt bővelkedő popzenéről van szó, még ha ez első (vagy második) hallgatás után nem is esik le rögtön a hallgatónak. Lemezein egyaránt merít a zajos gitárzenéből, az ambientből, az elektronikus tánczenékből, a shibuya-kei örökségéből és még számtalan forrásból, a végeredmény mégis minden esetben karakteres és azonnal felismerhető, még a remixeiben is.
Eredmény: A Sensuous - bár egy árnyalatnyival talán gyengébb, mint a Cornelius csúcslemezeként számon tartott, 1997-es Fantasma vagy az öt évvel ezelőtti Point - azért az időközben felesége, a nemzetközi hírű énekes-dalszerző Takako Minekawa révén apukává avanzsált művész most is legalább annyi ötletet és hangmintát zsúfol egy kompozícióba, amennyi egy átlagos rockzenekarnak egy albumra elég lenne. Teszi mindezt a rá jellemző könnyed, játékos eleganciával és stílusérzékkel, mindenfajta öncélúság nélkül. Maguk a dalok ettől függetlenül megnyugtatóan rövidek és kimondottan dúdolhatóak, ilyenformán ez ismét csak egy poplemez, a maga kifacsart módján
Olyan, mint: A "japán Beck" elnevezés korántsem fedi a valóságot, de kétségkívül van benne valami.
Kiknek ajánlható: Türelmes és toleráns lemezgyűjtőknek, akik nem restellnek háromszor is végighallgatni egy lemezt.