Vissza a country-kályhához, túl a szexszimbólumon

Korai korszakához tér vissza napjaink egyik legnépszerűbb alternatív amerikai zenekara, a minden értelemben beérkezett Wilco, Sophie Ellis Bextor pedig végre túlteszi magát saját bájos külsején, és a zenére koncentrál. Ugyancsak régi önmagát idézi a sokadszorra átalakuló Megadeth, míg Rufus Wainwright tovább tökéletesíti saját popera-koncepcióját. Továbbá Funeral For A Friend és Pink Martini a lemezajánlóban.

Sophie Ellis Bextor: Trip The Light Fantastic

Várakozások: Az idén 28 éves angol énekesnő tíz éve még egy sikertelen britpop zenekar, a theaudience énekesnőjeként ácsingózott a sikerre, de eleinte csak külsejével sikerült felhívnia magára a figyelmet, a zenekar igencsak középszerű dalai elzúgtak a lemezvásárló közönség füle mellett. A theaudience nem sokkal később fel is oszlott, Bextor pedig végre nekiláthatott megvalósítani önmagát, mely esetében eleinte modellkedést jelentett, majd kölcsönkérték a Spiller Groovejet című megaslágeréhez, és ez meghozta számára az áttörést. 2001-ben nekilátott az első szólóalbuma felvételéhez, és a Read My Lips nagy siker is lett, a szexi Sophie pedig az egyik legnépszerűbb énekesnőnek számított akkortájt az Egyesült Királyságban, de külföldön is vevő volt rá a közönség. Következő albuma két évvel később már nem volt ennyire sikeres, és bár fialt két slágert, de úgy tűnt addigra, hogy Sophie Ellis Bextor tizenöt perce lejárt, és nem ő lesz a britek kedvenc popénekesnője. El is ment szülni (férje egyébként a tavalyi év egyik sikerzenekarának, a The Feelingnek a basszusgitárosa), de igyekezett nem túl sokáig kimaradni a versenyből, és már itt is a visszatérő lemez.

Eredmény: Az biztos, hogy amikor Sophie készítette ezt a lemezt, a szeme előtt a Girls Aloud, a Sugababes vagy Rachel Stevens példája lebegett, legalábbis az eredmény hallatán ez nyilvánvalónak tűnik. Gyakorlatilag ugyanaz a pop-elektro-new wave-diszkó keverék hallható rajta, ehhez jön, hogy közreműködik Fred Schneider a B-52's-ból, illetve az is, hogy feltűnik a lemezen a fent említett csajelőadók slágergyárosa, a Xenomania kollektíva is szerzőként. Egyébként már a két kislemezdalból (Catch You, Me and My Imagination) is érezhető volt, hogy Bextor végre túlteszi magát szexszimbólum mivoltán, és karrierje eddigi legjobb popdalait énekli el. Ehhez aránylik a lemez is, mely eddig az énekesnő legjobbja, kár, hogy mégis lehet kicsit hasonló érzésünk vele kapcsolatban, ami már Hilary Duff idei albumánál is előjött: "ez annyira 2005...".

Kiknek ajánlható: Akit egyszer is megérintett a Girls Aloud fémjelezte "jó csajpop", itt is horogra akadhat.

Olyan, mint: Egy újabb brit jelölt a jelenleg betöltetlen, "A szigetország Gwen Stefanija" posztra.