Pink Martini: Hey Eugene!
Várakozások: A tizenhárom éve alakult, portlandi Pink Martini egy klasszikus képzettségű zongorista - Thomas Lauderdale - és egy, az operától a sanzonig bármit kifogástalanul éneklő hölgy, Chine Forbes közös projektje, nagyszámú (nemritkán tízen-tizenketten is állnak a színpadon) session muzsikusi gárdával kiegészülve. A zenekar afféle igazi, profi, háttérzenét játszik, decens, latinos, puha jazzes-swinges hangszerelésű, a többi hasonló produkcióhoz képest talán némileg több fantáziával megkomponált szerzeményeik egyaránt jól működnek kávézókban, bevásárlóközpontokban, a reggeli dugóban idegeskedve vagy éppen egy romantikus estén.
Eredmény: Óriási meglepetések ezúttal sem várhatók, ugyanakkor a zenekar profin és szellemesen hozza azt, amihez ért, azaz a jóval a popzene előtti stílusokból kikevert, végeredményét tekintve mégis valahogy mainak hangzó, gazdagon hangszerelt popzenét. A latin fixáció továbbra is erősen jelen van, a samba, a salsa, és ki tudja még milyen tradicionális stílusok markánsan uralják a javarészt feldolgozásokból álló lemezt, de ezen kívül van itt még arab tánczene (Bukra Wba'do), egy, a Muzsika hangja című musical világát idéző saját szerzemény (Everywhere), francia sanzon (Syracuse), és a kicsit az angol Saint Etienne ártatlan popzenéjére hajazó címadó, ami talán a lemez legjobb dala, még ha kicsit kilóg is az összképből.
Kiknek ajánlható: A latin és a downtempo/kávéházi háttérzenék nagyszámú itthoni rajongótáborának biztosan tetszeni fog.
Olyan, mint: Giccshatáron egyensúlyozó, ugyanakkor kedves és szórakoztató, multikulturális csapongás.