Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Egzotikus figura
Kíváncsi voltam erre az emberre, aki minden reklámozás nélkül, sőt, a társadalom jó részének fejcsóválása között olyan népszerű tud lenni, mint nyugaton egy fogpaszta, egy borotvakrém vagy mint egy sztár. A vezetéknevét nem is emlegetik, ő a Lehel – mindig névelővel.
Kellér Andor író, újságíró sorai az Esti Hírlap egyik 1961-es számából. Az akkor 58 éves Kellér gondolt egyet és portrét kanyarított a pályája csúcsára érkezett 29 éves táncdalénekesről, Németh Lehelről.
Egyebek közt azt írta:
Közel lakunk egymáshoz, s magam láttam lakása tőszomszédságában hirdetőoszlopokon, telefonfülkében rajongóinak ilyenfajta sorait: »Németh Lehelt szeretem.« »Imádom Lehelt« – márpedig falakon ócsárolni szokás, nem dicsérni. Én csak egyszer hallottam őt a Szigeten, öreg a fülem a mai táncritmushoz, az újszerű, előbőgő hangokhoz, fészkelődtem, mint az utazó, aki véletlenül egzotikus szertartásra tévedt be.
Kellér cikke némileg elfogult, interjúalanya éppen akkor sikeresebb, ráadásul ifjabb is az újságírónál. Kellér Andor ráadásul a háború előtti években kávéházi környezetben szocializálódott, míg Németh Lehel másként.
(...) megismerem ezt az erős arccsontú, sötétbarna szemű huszonkilenc éves, teljesen franciás külsejű fiatalembert, aki olyan, mintha egy párizsi film bistro-jelenetéből lépne ki, s mi derül ki róla? Először: székely fiú, apja háromszéki, anyja csíki, az idén nyáron lenn járt kocsiján Sepsiszentkirályon, a szülőfalujában – másodszor: nyolc évig volt esztergályos a Beloiannisz Gyárban, ott fedezték fel a dalárdában, sztahanovista oklevele szobája falán függ.
– írja Kellér Andor 1961-ben.
Három évvel később, az Esti Hírlap egy 1965-ös számában Ráthonyi János újságíró Kellér Andor bölcs iróniáját említve idézi fel a Németh Lehelről írt portréját,
amely már előre sejtetni engedte, hogy az énekes csak kurta fejezet lehet a honi táncdaléneklés történetében.
Hiszen az énekes úgy „tűnt el”, mint egy divatból kifutó fogpaszta vagy borotvakrém.
Annyi tény, hogy Németh Lehel alig hétéves pályafutását feladva 1965-ben nyugatra távozott. Amiről a korabeli sajtó nem tájékoztat:
nem a kelléri iróniából lett elege, az olyasmit bőven ellensúlyozta a rajongói száma; s nem is hivatása gyakorlásába fáradt bele, hanem a hatalom bornírtságába.
Gyermekévek
Németh Lehel 1932. június 7-én született Sepsiszentkirályon.
Apai nagyanyja Incze Róza állami okleveles tanítónő volt. Nagyapja Németh Márton a háború előtt gazdasági ügyintéző, s Sepsibükszádon felállított síremléke azt is tudatja: „Az 1848-as magyar szabadságharc hadnagya.” A hajdani hadnagynak két házasságából tizenkét gyermeke született. A legkisebb, Németh Antal volt Német Lehel édesapja.
Németh Antal falusi kiskereskedésében biciklilánctól a petróleumlámpáig minden megvehetett a kuncsaft. Két lánya – Piroska és Aranka – , és egy fia - Álmos - született már a legkisebb gyermeke, Lehel érkezése előtt.
A negyedik gyermek alig volt öthetes, amikor a férfi elhunyt. A Székely Hírmondó egy cikke szerint – részleteket nem említ – agyonverték.
A családfenntartó halála után a bolt hetek alatt tönkrement. A gyermekek édesanyja Dávid Mária megoldást keresett az egzisztenciális túlélésre. Álmos fia a nagyszebeni, Piroska lánya a kézdivásárhelyi árvaházba került, Arankát rokonok vették magukhoz.
Édesanyjuk a karonülő Lehellel házvezetőnői állást vállalt Ágoston Mária költő-írónőnél. Munkaadója megszerette a gyermeket, több verset, kedveskedő aforizmákat is írt róla.
Németh Lehel tizenkét éves koráig szerény körülmények között, de derűs békességben, erdőt-mezőt járva, magafajta kisfiúkkal, cigánygyerekekkel együtt cseperedett.
Az elemiben mindenből jelest kapott. Az első évet románul végezte, Domnul Csercsel, azaz Csercsel úr volt a tanítója.
1940-től már magyar apácák tanították, magyarul.
1944 szeptemberében, amikor közeledik a frontvonal, Dávid Mária elmenekül Erdélyből. Maga nem beszélt románul, kisfia is felejti a nyelvet, és tudja: hamarosan román világ lesz szűkebb pátriájában. Lehellel és kisebbik lányával, valamint harminc helybelivel harminc napon át utaznak egy marhavagonban.
A menekültszerelvény rendre mellékvágányra terelik. Miközben várakoznak, az utasok a környező falvakban kéregetnek. Dávid Mária és gyermekei végül Miskolcon kötnek ki, rokonoknál.
Amikor a háború véget ér, az asszony tisztviselői állást kap a járásbíróságon. Németh Lehelt az elemi elvégzése után Miskolcon polgári iskolába íratja. A korábbi eminens tanuló negyedikben magyarból és rajzból megbukik. A tanév végén édesanyjával Budapestre költözik, a pótvizsgát egy Kodály köröndnél működő polgári tanintézetbe abszolválja sikerrel.
Nem lesz konzervgyára
1947-et írnak, a tizenöt éves Németh Lehel a filmrendezőnek készülő, nála öt évvel időseb unokabátyjával elhatározza: Ausztráliába mennek, ahol majd Lehel konzervgyárat nyit. Részben egy újságcikkre alapozza az ötletet, mely szerint Ausztráliában nagyon elszaporodtak a nyulak, az őzek és a kenguruk. Németh Lehel miskolci tartózkodásuk alatt nyúltenyésztéssel foglalkozott az iskola mellett,
tapasztalta, hogy a nyúlhús jó ízű; gondolja, hogy az őzzel, kenguruval hasonló a helyzet. Mind jó lesz konzervalapanyagnak.
Az út fedezetét egyrészt szemétlapátok és hamutartók eladásából igyekszik fedezni, mely tárgyakat a kilőtt katonai járművek lemezeiből készíti és az ócskapiacon árulja. További bevételt jelentenek a megrendelésre tenyésztett selyemhernyók.
Amikor összejön némi pénz, Szombathelyre vonatoznak az unokatestvérével, majd a határ menti falvak lakóinak tanácsait követve átszöknek Ausztriába.
Bécsben, mivel semmilyen igazolványuk sincs, megfogadják egy ott élő emigráns tanácsát: jelentkezzenek az idegenlégióba, ahol bizonyára alkalmatlannak találják őket, de kapnak majd hivatalos elbocsátó igazolványt.
A sorozó irodában a kölyökképű Lehelt egyszerűen elzavarják, unokatestvére tíz évet húz majd le a légióban.
Németh Lehel végül az angol fennhatóság alatt álló hadesdorfi menekülttáborba kerül. Elmondja, hogy Ausztráliába készül. Megtudja: előbb Angliába kell majd mennie. A menekülteket Angliába szállító repülőgép azonban csak két hetente fordul, s egy út alkalmával csak tizennégy személyt visz magával. Németh Lehel levelezni kezd az édesanyjával, és az édesanyja által küldött tankönyvből angolul tanul. A táborban amúgy teljes ellátást biztosítanak.
Három hónap után mégis elege lesz a kalandból. Csempészbandához csatlakozva jut át a határon, majd vonattal érkezik Budapestre.
Az aktmodell
A fővárosban jelentkezik a szakszervezeti tanoncközvetítő irodába, ahol elmondja: fényképész vagy cukrász szeretne lenni. Ezekre a szakmákra azonban nincs aktuális képzés, ezért elmegy betűszedést tanulni egy maszek nyomdába. A tanoncközvetítő – amely havonta pecsétes papírral igazolja, hogy egyelőre nem tudják elhelyezni – nem ismeri el a nyomdai tanulmányait, arra hivatkozva, hogy a nyomdát egyelőre nem államosították. Németh Lehel érti az üzenetet. Otthagyja a nyomdát és a következő két évben segédmunkákból él, miközben a tisztviselőként dolgozó édesanyjának kiutalt lakásában lakik az ötödik kerületben a Bihari János utca 16-ban. Az ingatlan korábban egy ezredesé volt, akit a Szovjetunióba hurcoltak, családját pedig vidéki nyaralójukba száműzték.
Akkoriban Németh Lehel bútorszállítóként Bajor Gizinél is megfordul, akihez egy zsámolyt visz egy Falk Miksa utcai régiség kereskedőtől. A művésznő elégedett, öt forint borravalóval jutalmazza.
A hórukkfeladatok mellett a Képzőművészeti Főiskolán modellkedik a hallgatók képzésében közreműködve. Olykor ruhátlanul áll a dobogón, de
Németh Lehelről mintázzák a Hadtörténeti Múzeum előtt 1949-ben felállított szobrot, a Honvéd Kisdobost is, László Péter alkotását.
Főiskolai munkájáért óránként három és nyolc forint közötti díjazást kap, valamint napszámos-igazolást, amely utóbbi némi védettséget jelent, amikor igazoltatják az utcákon járőröző magyar és szovjet rendőrök
A modell-lehetőséget sportos alkatának köszönheti. Miskolcon az MMTE birkózó egyletének volt a tagja. Az 1949-es, Városligetben megrendezett Világifjúsági Találkozó sportversenyein távolugrásban és kötélmászásban indul el. Távolugró teljesítményéért – helyből két méter húsz centi, nekifutásból öt méter harminc centi az eredménye – aranyérmet kap. A megmérettetéseken már ipari tanulóként vehet részt.
A szakszervezet végül a rádiókat és telefonokat készítő egykori Standard gyárban helyezte el, melynek tulajdonosát kémkedés vádjával korábban felakasztották.
A Fehérvári úti ipari létesítmény Beloiannisz, majd BRG néven működött tovább.
A munka hőse
A Beloiannisz ipari tanulójaként lesz tagja a Vitorlázó Repülő Szövetségnek. A Vasasban gerelyvetésben jeleskedik. Részt vesz az alapfokú országos tornászbajnokságon, amelyet a Beloiannisz csapata nyer meg, a nem hivatalos egyéni szertorna versenyt Németh Lehel. A Postás Egyesületbe bokszolni jár, a Marcibányi téren lövészetet gyakorol.
Mégis a jógát érzi magához a legközelebb, amelyre még 1948-ban hívta fel a figyelmét egy plakát, amely Szelva Rádzsa Yesudian előadását hirdette. Az indiai jógi gyönyörűen beszélt magyarul, s Németh Lehelt megérintette, ahogy megvilágította a mozgásformához társuló bölcseletek lényegét, amelyek
segítenek szélsőséges érzelmi felindulások nélkül elfogadni mindazt a jót és rosszat, amit át kell élni ezen a földön.
Németh Lehel mindeközben tagja lesz a Demokratikus Ifjúsági Szövetségnek, bár egy szót sem hisz el abból, amit a hivatalos ideológia hirdet. A jóga is segíti, hogy mindazt szélsőséges érzelmi felindulások nélkül hallgassa újra és újra. Végül mégis jobbnak látja, ha kilép a szervezetből.
Döntésén megütköznek az elvtársak, ahogy azon is, hogy nem lép be a szakszervezetbe, és a dolgozókat megsarcoló Békekölcsön jegyzésére sem hajlandó.
Csakhogy a precíziós műszerésznek tanuló fiú mindemellett elkötelezettje a jól végzett munkának, a tisztességes felkészülésnek, a tanultak gondos begyakorlásának.
Ipari tanulóként elkészített vizsgamunkáját – egy tökéletesen megmunkált műszerész sarut – volt oktatója, Skolnik Vilmos még akkor is díszhelyen tartotta a vitrinjében, miután tanári feladatát követően magas pozícióba került az államigazgatásban.
Skolnik elvtárs Németh Lehel táncdalénekesi sikerei idején sosem mulasztotta el megmutatni egykori tanítványa alkotását a vendégeinek.
Németh Lehel még ipari tanulóként lett tagja a Beloiannisz dalárdájának, ahol kiváló hangjának köszönhetően idővel áriákat is előadott. 1951-ben azonban – már végzett műszerészként – még elsősorban mint a munka versenyek hősét tiszteli a gyár publikuma. A DISZ-ből kilépve el sem indulhatna ezeken a megmérettetéseken, de a sportsikerei és a dalárdában mutatott teljesítménye alapján kivételt tesznek vele.
Teljesítményével sorra nyeri a kiváltságokat biztosító alumínium jelvényeket, melyek közül az Ellenőrzés feliratú a kedvence: azzal szabadon mozoghat a gyár egész területén, ami egészen új távlatokat jelentett a csajozást illetően.
Felderítő lesz, majd énektanárhoz megy
Németh Lehel 1952-ben társai biztatására rádióbemondónak jelentkezik. Ötödmagával választják ki, tanfolyamra küldenék, de megérkezik a katonai behívója.
Két éves katonai szolgálatát egy budapesti rádió-felderítő ezrednél tölti le. Közvetlen parancsnoka Kapocs alezredes, de a „szupertitkos” állomány felett szovjet tisztek diszponálnak. A felderítők fő feladata a nyugati hadseregek rádiós és morzés kommunikációjának lehallgatása, lejegyzése. Ennek alapján a szovjetek olyan információkhoz jutnak,
amelyekből kiderül például, hogy hány kiló lisztet vagy szennyes ruhát vittek át az egyik franciaországi laktanyából a másikba.
A Szabad Európa Rádió, az Amerika Hangja és egyéb nyugati adók adásainak megzavarását másik egység végzi, ellenben – amikor egyéb feladatuk nem akad – Németh Lehel századának felderítői gyakran hallgatták említett rádióadók zenés műsorait.
Németh Lehel a katonaságnál töltött évei alatt szereti meg a tánczenét.
A katonaságnál részt vesz a kultúrcsoport munkájában is, ahol népi táncol, operetteket, operaáriákat énekel és olykor táncdalokat is.
1954-es leszerelése után jelentkezik a Magyar Rádiónál, hogy bemondóként folytassa a pályafutását. Megtudja, időközben B listázás zajlott az intézménynél – olyanokat küldtek el politikai megbízhatatlanságukra hivatkozva, akiknek valójában csak a fizetését nem tudták kigazdálkodni – , így nincs esélye a profilváltásra.
A Beloianniszhoz visszakerülve továbbra is élmunkásként teszi a dolgát. Ismét fellép a a gyár kultúrcsoportjával, valamint a Vasas Szakszervezet Központi Művész Együttes dalárdájában is énekel. Utóbbival egy alkalommal az Erkel Színházban is előadhatják a Szállj te büszke ének című mozgalmi dalt, amelyet maga a szerző, az orosz Anatoly Novikov vezényel.
Ekkoriban hallja énekelni Német Marika, az Operettszínház primadonnája, aki azt javasolja a jóvágású műszerésznek: tanuljon éneket a kor első számú énektanáránál, Possert Emíliánál.
A mások mellett Simándy Józsefet is útjára indító tanárnő meghallgatja Németh Lehelt és örömmel fogadja tanítványai közé.
