Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az untermann
A hivatásában ellehetetlenített Németh Lehel artista feleségével végül úgy döntött: elhagyják Magyarországot és a vasfüggöny túloldalán kezdenek új éltet.
Csakhogy Hajnalnak már volt egy kislánya az előző házasságból és nem volt kérdés, hogy a magyar hatóságok nem adnának mindhármuknak nyugatra szóló útlevelet.
Németh Lehel ezért szakmát váltott és több hónap gyakorlás után untermannként, az artisták ugrószámainak dobó-tartó embereként helyezkedett el
a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalatnál (MACIVA). Első kategóriás artistaként előbb a Budapesti Kamara Varietében majd a Fővárosi Nagycirkuszban lépett fel a feleségével együtt. Kiváló produkciójukat a MACIVA vezetése előbb egy háromnapos rövid turnéra közvetítette ki az osztrák fővárosba, majd három hónapos szerződést kaptak a bécsi Moulen Rouge-be. A külhoni munkára velük tarthatott az asszony lánya is. A család pedig három hónap után egy segélyszervezet segítségével Kanada felé vette az irányt.
Németh Lehel ugyanakkor indulásuk előtt utolsó bécsi fizetésének a magyar államra eső – nagyobbik – részét is elutalta az illetékes intézménynek.
Kanadát azért választották, mert pár évvel korábban Németh Lehel ott élő gyermektelen rokona egy bécsi találkozáson azt mondta az énekesnek: halála után ráhagyná a Kanadában üzemelő műbőrgyárát, hogy azt ne az állam örökölje meg.
Németh Lehel azt gondolta: rokona talán még életében is segítségre lehet valamilyen a gyárhoz kapcsolódó feladattal. Kanadában kiderült, hogy
a rokona füllentett egy keveset, a gyárnak ugyanis több tulajdonosa is volt, ráadásul az ipari egység éppen a csőd felé tartott.
Németh Lehel egy másik üzemben helyezkedett el műszerészként, de olykor esztergályosként foglalkoztatták. Felesége eleinte varrodában dolgozott, aztán egy villanykörte készítő cégnél, majd egy függönykészítő vállalkozásnál.
Belerázódik
Néhány hónappal Kanadába érkezésük után a házaspár még arra gondolt: bocsánatkérések közepette hazatérnek Magyarországra.
A táncdalénekesként elért sikerek emléke az esztergapad mellett erős vonzerőt jelentett, s abban bíztak: ahogy például Páger Antalt, úgy Németh Lehelt is visszafogadják majd, feledve vélt vétkeit.
Azonban, miközben elkezdték félretenni a visszaút költségeit, mind jobban belerázódtak a kanadai életformába.
A házaspárnak érkezésük után két évvel saját háza lett, a kétlakásos épület egyik részét bérbe adták. Beköltözésük után Németh Lehel felesége felhagyott a munkával, hamarosan főállású édesanya lett. Első gyermekük Anikó, 1968. október 23-án született. Tamás fiúk 1970. március 16-án.
Németh Lehel néhány év után eladta az első házát, annak árából és némi hitelből vett két hatlakásos bérházat és egy családi házat Montrealban. Mindeközben folyamatosan dolgozott tovább precíziós műszerészként.
1980-ban azonban a gazdasági válság következtében elbocsátották az állásából, így nem tudta tovább fizetni a bérházakra felvett hitelt.
A házakat némi veszteséggel eladta, a családi háza nappalijában pedig eldöntötte: saját vállalkozásba fog.
Korábbi munkahelyén közel tíz évig foglalkozott habszivacs gyártással, fantáziát látott a termékben. Dynacut néven alapított egy kis céget, amelyben saját tervezésű rétegelő, ragasztó és habszivacsgyártó gépeket készített néhány munkatárs segítségével. Németh Lehel Kanada egyetlen ilyen profilú vállalkozásával rendkívül sikeres lett. Magyarországi rokonai, barátai rendszeresen felkeresték második hazájában, amely öt év ott tartózkodás után megadta a Németh famíliának az állampolgárságot.
Németh Lehelnek 25 évig eszébe sem jutott, hogy hazalátogasson.
Az utolsó koncertek
Egy régi barát és kolléga hívása változtatott a helyzeten.
Dobos Attila, a fogorvos végzettségű sikeres és keresett zeneszerző, táncdalénekes egy számára egzisztenciálisan katasztrofális válás után disszidált az NSZK-ba 1970-ben. Tíz évig fogorvosként dolgozott, miközben itthon teljes vagyonelkobzásra és négy év börtönre ítélték. 1982-ben azonban értesítették: ha hazatér, kint tartózkodását utólag legalizálják. Dobos Attilát hazahúzta a szíve, ahol előadóként azonban csak apró lépésekkel tudott közelebb kerülni ahhoz a szakmai szinthez, amit a hajdani sikerei idején már megtapasztalt. Az áttörés reményében 1989-ben négy napra lefoglalta az Erkel Színházat, ahol az első két napon Demokratikus Táncdalfesztivál címmel tervezett egy műsort a a jelen és tegnapok sztárjaival, a másik kettőn pedig Németh Lehel, a „tánczenei szakma királya”’ tért volna vissza a Stúdió 11 kíséretében.
Németh Lehel tudta, hogy disszidálása után a rádió törölte a legtöbb felvételét, legnagyobb sikereit pedig újrarögzítették ifjabb kollégáival.
A disszidálását közreadó cikkek között pedig akadt, amely – egyik slágerére utalva -ilyen címmel jelent meg: „Lehet, hogy szép nem volt, de okos semmi esetre sem.” Huszonöt év elteltével mégis örömmel fogadta Dobos Atilla felkérését, aki megnyugtatta: ha hazaugrik a két koncertre, ott minden rendben lesz.
Németh Lehelt már a repülőtéren ünneplő tömeg fogadta, az Erkel Színházban megtartott koncerteken tombolt a közönség.
Az énekes utóbb úgy nyilatkozott: nem nyújtott tökéletes teljesítményt, olykor nem jutottak eszébe a slágerek egyes sorai, a technika sem volt tökéletes, a Stúdió 11. helyett ráadásul egy kisebb zenekar kísérte. Állította: a sikert elsősorban a közönség fanatikus szeretetének köszönhette.
Tény, a produkció költségei időközben túlnőttek Dobos Attila lehetőségein, Németh Lehel ugyanakkor a tapasztaltak alapján eldöntötte: semmiképpen sem tér vissza eredeti hivatásához. Ennek ellenére egy régi szervező barátja biztatására 1990-ben még egy alkalommal fellépett Magyarországon. Ám nem a Budapest Sportcsarnokban, ahogy azt ígérték, hanem a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. A szellős széksorok előtt, újabb technika bakik által nehezített koncert ismét sikert hozott, de Németh Lehel nem állt többé közönség elé. Ugyanakkor az 1990-es évek elején hazaköltözött szülőhazájába.
Miért fáj a szív?
Németh Lehelet az Erkel Színházban megtartott koncertek idején budapesti szállodájában hívta fel régi, kedves bíró ismerősének özvegye, dr. Szentklárai Béláné, Klárika.
Németh Lehel Kanadából hívja vissza az asszonyt egyszer, kétszer, többször. Hosszú házasságában akkoriban már akadnak hajszálrepedések. Mindezzel együtt megszenvedi a válást, összetörten hagyja el két gyermekük édesanyját, aki 31 éven át kitartott mellette.
Ám ugyanakkor szerelmes. Felszámoltja a cégét, kifizeti minden adósságát, házat, autót hátrahagyva egy bőrönddel érkezik vissza Magyarországra.
Első próbálkozásként egy Lakiteleken üzemelő fogadó bérleti jogát veszi át.
Lakitelek nem tartozik a legnépszerűbb turisztikai célpontok közé, két és fél év után csődbe megy.
Németh Lelel pedig szívinfarktussal kórházba kerül. A vizsgálatok közben kiderül: négy eret is cserélni kel a szíve körül. A megelőző vizsgálat, a katéterezés alatt Németh Lehel és Dr. Kertay Mátyás professzor együtt dúdolják Gade Jacob- Szabó Miklós Féltékenység című slágerét:
Miért fáj a szív, mond miért?/ Ó jöjj, s el ne hagyj senkiért!
A kórházból kikerülve elhatározza: az lesz a legokosabb, ha abból próbál megélni amihez legjobban ért. Bérbe veszi az egyik, éppen Kecskemétre költöző lakiteleki szőlősgazda házát, amelyben van telefon és fax is. A Lezsák Sándor alapította Lakitelek Alapítvány kezességével kölcsönt vesz fel, és
a hatvanadik évén is túljutva habszivacs feldolgozó vállalkozásba kezd.
A szükséges gépeket maga tervezi és saját kezűleg építi meg. Vevőköre egyre bővült. Unokájuknak ágybetétet vásároló nagyszülők éppen úgy akadt benne, mint speciális igényű nemzetközi áruházlánc.
1996-ban Bánki László, a Magyar Televízió Szórakoztató és Zenei Főosztályának főmunkatársa kereste meg és kérte, hogy írja le röviden az életrajzát, amely bekerül majd a frissülő Révai Lexikon zenei mellékletébe. Német Lehel megtette, az írást elküldte Bánki Lászlónak, aki egy hónappal később meghalt. Az írás sorsáról Német Lehel nem kapott hírt.
2004-ben jelent meg Zoltán János Csak egy kis emlék című portrékötete Németh Lehelről.
Abban mondta el az énekes, hogy hazatérése után soha senki nem próbálta orvosolni a vele szemben megesett sérelmeket. A külhoni tartózkodása idején megjelent könnyűzenei és egyéb lexikonokból pedig rendre kihagyták.
Bivalyok a gerendán
Németh Lehel hazatelepülése után ritkán adott interjút.
Énekesi múltját azokban kötelességszerűen megidézte, de nagyobb kedvel beszélt vállalkozása sikereiről. A lakiteleki cég referencia listáján olyan partnerek szerepeltek, mint például a Generál Electric, a Philips, a Ford Motors, a Carl Zeiss, a Boss.
Magyarországon jelenleg csak én egyedül tudok kerek, ovális, gömbölyű, lapos, meg domború szivacsokat, és abból készült sportcikkeket, játékokat gyártani
- mondta egy 1993-as interjújában az Új Néplapban.
Egy-két interjúban elmeséltem, hogy alig-alig maradt saját felvételeimből, mire a rajongók küldtek fakó lemezt, öreg kazettát, porladó magnószalagot. Néha meghallgatom ezeket, és ilyenkor elkönyvelem magamban, hogy némelyik számot tűrhetően elénekeltem. De tényleg. Egészen tűrhetően
– nyilatkozta a Népszabadságban 2004 decemberében.
Abban az évben 72. születésnapját Kanadába töltötte a családjánál. Fia akkoriban vezető üzletkötőként dolgozott egy kanadai számítógépes cégnél. Anikó lánya a városházán építési engedélyeket bírált a városházán. Nevelt lánya, Edit férjével együtt egy vállalkozást vezetett. Németh Lehel pedig magyarországi cége fejlesztését tervezte.
Azonban hét hónappal később, 2005. január 5-én meghalt. Hetvenharmadik évében járt, több médium a hetvennégy éves művésztől búcsúzott. Évekkel később megjelent visszaemlékezésben halálának évét korrigálták 2007-re.
A 2004-es portrékötetében visszatérő gyermekkori álmairól is beszélt:
Bizonyos életszakaszaimban különböző álmaim voltak. Kisgyerekkoromban kétféle visszatérő álmom volt. Egy csűr, amely egy fából készült építmény volt, ahol terményeket, főleg szénát tartottak, legalábbis az én szülőföldemen. Szóval a csűrben vagyok, az épület gerendáin bivalyok mászkálnak kifordított bőrükkel, a nyers hús látszott kívülről. A másik visszatérő álmom, amikor a földön voltam, körülöttem sziklás, egyenetlen talaj, fel akartam állni, de sehogy sem tudtam. Szerettem volna tovább menni, de nem ment.
Németh Lehelt a rákoskeresztúri köztemetőben búcsúztatták 2004. január 25-én.
Források:
Zoltán János: Csak egy kis emlék...Németh Lehel Zoltán és Társa BT. Eleszta Kft 2004.
Arcanum Digitális Tudománytár
