Amikor a természet igazolja a tudományt

Vízügyi kérdések ritkán kerülnek napilapok címoldalára. Két évvel ezelőtt, 2003 különösen forró nyarán mégis ez történt, amikor a Balaton rendkívül alacsony vízállása miatt lehetőségként merült fel a tó vizének más forrásból való pótlása.

A 2003 őszére elkészült kutatói jelentésükben három tényezőből indultak ki. Ezek az éghajlatváltozás, az Európai Unió Víz Keretirányelve és az elővigyázatosság elve.
- Ahogy említettem, a Balaton vízszintjének csökkenése kétszáz évenként egyszer előforduló jelenség. Ez az állítás abban az esetben igaz, ha az éghajlat nem változik. Utóbbit a Balatonra vonatkozó hidrológiai adatok értékelése alapján ugyan nem tudtuk cáfolni, de az éghajlatváltozásra utaló számos jel alapján "kötelezőnek" véltük a klímaváltozás lehetséges hatásainak vizsgálatát is. Ha a Balatonra és Magyarországra nézve a leginkább valószínű éghajlatváltozási forgatókönyvvel élünk, az elvégzett elemzések alapján azt mondhatjuk, hogy a hasonló alacsony vízszintű időszakok gyakorisága a következő időkben megnő. Ez esetben nem kétszáz, hanem átlagosan 30-40 évente egyszer állhat elő a megfigyelthez hasonló szélsőséges állapot.

A klímaváltozásnak számos kiváltója van

Ami az elővigyázatosságot illeti: az European Environmental Agency által összeállított, már hivatkozott kötet szerint a legfontosabb a minél korábbi megelőző cselekvés. Azt is kimondják itt, hogy nem minden esetben szabad várni a részletes, de nem ritkán megkésett tudományos eredményekre. Olyan válaszokat érdemes keresni, melyek egyértelműen jó irányba mutatnak, hatásuk megfigyelhető és korrigálható, ha szükséges. A Balaton esetében ez különleges kérdést vetett fel, hiszen a vízpótlás látszólag az elővigyázatosság jegyében született ötletnek is felfogható. "Szelepet" biztosit, amelyet szükség esetén bármikor kinyithatunk, ha kevés víz van a tóban. A felvetés jól hangzik. Valójában azonban a válaszhoz három kulcsfontosságú kérdést kell megválaszolnunk. 1. Vajon a természet nem teszi-e meg a feltöltést, most és megváltozott éghajlat mellett egyaránt? 2. A tó ökológiai állapota indokolja-e a vízpótlást? 3. Utóbbi milyen kockázatokat eredményezhet a befolyásolt területeken? És akkor a válaszok. 1. Az elemzések, amelyekre részben már hivatkoztam, azt mutatták, hogy a tó még a megváltozott klíma esetében is viszonylag gyorsan feltöltődik. 2. A tó mára kiváló ökológiai állapota, ami a nyílt vízre és a parti zónára egyaránt jellemző, nem indokol beavatkozást és 3. a vízátvezetés hatásai szinte kizárólag kedvezőtlenek (vízkészletgazdálkodási gondok megjelenése, a külső és belső foszforterhelés növekedése, a trofitás romlása, invázív fajok betelepülési esélyeinek fokozódása stb.). Az elővigyázatosság tehát csak látszólagos és indokolatlan, hiszen számos veszély forrását jelenti.