Egykori iskolástársa szerint Tony Blair brit miniszterelnök egyik legnagyobb erénye már fiatalon is az volt, hogy "mindig ki tudta dumálni magát". Blair most csillogtathatja ezt a képességét, hétvégén ugyanis kis híján házi puccsot hajtottak végre ellene saját párttársai, akik levélben szólították fel, hogy vázolja fel távozása hivatalos menetrendjét. Blair a brit Munkáspárt 2004-es kongresszusa után egy BBC-interjúban jelentette be, hogy a következő - 2009-10-ben esedékes - választásokon már nem az ő vezetésével indul a Munkáspárt, igaz, azt is megjegyezte, hogy tervei szerint a teljes ciklust kitölti majd. Pártján belül azonban ettől láthatóan sokan eltekintenének.
Blair belső ellenzékét a múlt héten elbukott helyhatósági választások bátorították fel, ahol a Munkáspárt az elmúlt 30 év legnagyobb kudarcát könyvelhette el, amin Blair kormány-átalakítással próbált úrrá lenni, a jelek szerint mérsékelt sikerrel. A Blair elleni hadműveletben egyelőre alig 50 munkáspárti képviselő vesz részt, az akció egyik érdekessége azonban, hogy azt a Gordon Brownt tartják a minipuccs értelmi szerzőjének, aki egyébként is a legesélyesebb a Munkáspárt Blair utáni vezetésére.
Blair hétfőn megerősítette, hogy távozik a következő parlamenti választások előtt, de továbbra sem volt hajlandó felfedni a hatalomátadás menetrendjét, és a baloldal korszerűsítési folyamatának visszarendezési szándékával vádolta azokat, akik saját pártjából ezt követelik tőle. Blair a hétfői sajtótájékoztatón továbbra sem árulta el, hogy mikor távozik, csak annyit mondott: hagy elég időt utódjának "a berendezkedésre" a következő választások előtt - idézi az MTI.
Blair és Brown harca a pártvezetői és miniszterelnök-jelölti posztért 1994 óta tart, amikor John Smith váratlan halála után, Brownt tartották esélyesnek a pártvezetői posztra, de egy pontosan nem tisztázott politikai egyezség részeként átadta helyét Blairnek és beérte a kancellári tisztséggel. Brown pénzügyminiszterként és több mint egy évtizede meghatározó munkáspárti politikusként mára olyan befolyást szerzett, és annyira egyértelműsítette a párt jövőjét és a várható erőviszonyokat, hogy a Times legutóbbi, a világ 100 legbefolyásosabb emberét felvonultató listájára úgy került fel, hogy Blair leszorult onnan. A Newsweek tavaly decemberi, a 2006-os év várható legbefolyásosabb személyiségeit felsoroló számának címlapján is Brown szerepelt.
Bár a választások elvesztéséért jelentős mértékben okolhatók a voksolást megelőző, egyes munkáspárti miniszterekhez köthető magán- és közéleti botrányok, a lesújtó eredmény azt is mutatja, hogy Blair elvesztette vonzerejét, nem számít már a brit baloldal mindig nyerő emberének, a puccsisták szerint a siker zálogából szépen lassan a teherré válik. Blair vonzerejének gyengülése már a tavalyi parlamenti választások idején is érezhető volt, a gyenge konzervatív ellenzék ugyan nem tudta megakadályozni a Munkáspárt győzelmét, de csökkent többsége az alsóházban. Ahogy Peter Mandelson brit EU-biztos talányosan megfogalmazta egy márciusi interjúban: "A New Labour meghal, ha megdermed és kocsonyává válik, ha az embereket nem készteti többé állásfoglalásra".