Nekem nem elég a szerető szerep

Tanácsadónk Szendi Gábor klinikai szakpszichológus. Ha szeretnéd megosztani valakivel gondjaid, tanácsot szeretnél kérni, fordulj hozzá e-mailben.

Kedves Érdeklődő!

Ezek után ha akarnám sem írhatnám, hogy csak akarat kérdése, de természetesen nem az. Az akaratról egészen mást gondolok, ezzel a szóval az emberek visszaélnek, mintha elvárható volna az embertől, hogy úgy kormányozza önmagát, mint egy autót. Na de nem filozófiai tanácsért fordult hozzám.

Csak hogy röviden összefoglaljam a kiindulásunkat, szeret egy férfit, akit nem tud elhagyni, pedig valamiért úgy érzi, el kéne hagynia. Amikor megpróbálja, akkor a férfi megkeresi magát, és akkor maga nem tud neki ellenállni.

A konfliktus - úgy tűnik - a józan érvek és az érzései között van. Mondhatni, ez két ellentétes szándékot képviselő rész, és nem tudom, melyik rész kérte a tanácsot és melyik fogja olvasni a válaszomat. Mindkét résznek jogai vannak. Az egyik rész szeretet akar magának a férfi által nyújtani, a másik rész pedig? Talán nem lát perspektívát a kapcsolatban? Zavarja a másik nő? Zavarja, hogy a maga boldogsága tönkre teszi a másik boldogságát? Erről nem ír, de ezt fontos lenne tisztázni.

Az én szerepem itt a diplomatáé, aki közvetít a két szándéka között.

Az a rész, amely nem tud lemondani a férfi szeretetéről, nem tud ellenállni neki, amikor az felbukkan újra és újra, az a rész attól szenved, hogy nem tud miért nemet mondani. Nincs jövőképe, nincs célja, amiért vállalni tudná a döntést és lemondást. Ez azt sejteti, hogy a szeretet magának most vigasz, talán éppen az ürességgel és reménytelenséggel szemben. Persze lehet, hogy a felszínen minden jól megy, de talán ez csak a látszat. Ha mélyebb értelemben mégis meglátja magában a céltalanságot, akkor a válasz az lesz, ha ezt feloldja. Ha legbelül az "úgyis mindegy" állapot van, akkor nem csoda, hogy nem akar szakítani, mert akkor már ez a szeretetillúzió sem lesz magának.

A leválni akaró rész meg mintha szeretne egy értelmet és célt, és hozzá hitet abban, hogy ahogy majd halad előre, úgyis talál olyan szerelmet, akinél nem másodhegedűs lesz. Azt maga is látja nyilván, hogy amit maga szerelemnek él meg, az a férfi részéről egy elkötelezetlen, nihilista örömkeresés. A kalandorok élete ez, mindenkit bizonytalanságban tart, kijátssza az embereket egymás ellen, mindenkinek ígér és senkinek sem ad. Soha nincs igazán jelen, soha nem adja önmagát. A férfi talán ráérzett a maga lebegésére, sehova nem tartozására és kizsákmányolja magát. Miközben maga úgy érzi, kap tőle valamit, ő minden nap elveszi magától a teljes kapcsolat élményét és lehetőségét.

De az a rész, amelyet életben tart ez a szeretetillúzió, nem akar tudni ezekről a sötét gondolatokról, ő hinni akar abban, hogy őt szeretik. De ezt a részt ki kell ábrándítanunk, ő lecserélhető, ő csak a "húszéves", ő csak egy funkció a férfi életében.

Végiggondolva a dolgot, persze némiképp sötétben tapogatódzva csak oda
lyukadunk ki, hogy valószínűleg nem az a gond, hogy nem tud leválni a férfiről, hanem, hogy nincs miért.

Amit tehát ez a két rész tehet magában magáért, az az, hogy összedugják a fejüket, az ész és az érzelem, és megtanácskozzák, miért is szeretnének élni, és hogyan illik ebbe a tervbe bele ez a kizsákmányoló kapcsolat. Ha úgy látják, hogy még erőt kell gyűjteni, célt kell találni, akkor miért is ne maradhatnának benne ebben a kapcsolatban. De ha úgy látják, hogy talán éppen ez a kapcsolat a gátja a továbblépésnek, vagy hogy a maga helyzete összeegyeztethetetlen azzal, amit gondolni szeretne magáról, akkor cselekednie kell. A leválás útja a kísértés kerülése. Ne kerüljön olyan helyzetbe, amiben már nem bír ellenállni. Az akarat újra felbukkan, csak más tartalommal. Az akarat az önirányítás képessége. Önmagát az tudja irányítani, aki ismeri saját reakcióit, és tudja, milyen helyzetbe kell kerülnie ahhoz, hogy azt tegye, amit szeretne, és ne tegye azt, amit nem szeretne. Az akarat: önmagunk megfelelő helyzetekbe hozása.

Üdv: Szendi Gábor