Félelmetes fecskefészek

Logopédushoz kell vinni azt a gyermeket, aki kétéves korában még nem mond összefüggő mondatokat? Milyen traumát okozhat egy nyolcéves kifiúnak a válás, és hogyan lehet ezt elkerülni? Milyen félelmeket vetíthet ki egy pici lány a legkülönbözőbb dolgokra, és hogyan érthetjük meg az ő szorongásait? Benda Viktória gyermekpszichológus válaszol.

Válás küszöbén állok. Szeretném felmérni, hogy gyermekemre (8 és fél éves kisfiú) milyen hatással lehet egy esetleges válás, ha bekövetkezik, miként tálaljuk ezt neki. Ő egyelőre nem tud erről semmit, valószínűleg megérzés szintjén sem, esetleg annyit érzékelt, hogy a szülei nem szeretik már egymást annyira.

Fia elég nagy ahhoz, hogy nyíltan közöljék vele, ha meghozták a döntést a válásukról.

Azt írja, érezheti, hogy egy ideje nem szeretik egymást annyira.... Biztos vagyok benne, hogy fia érzi is ennek feszültségét, mely mindenképpen magyarázatra szorul, hogy a téves fantáziákat eloszlassa, megelőzze. Üljenek le vele mindketten, és mondják el neki, mit határoztak! Kérdéseire adjanak nyílt válaszokat!

Ha megértetik vele a válás okait, és ha szükséges, ismételten magyarázzák el, hogy nem neki akarnak rosszat, hanem éppen ellenkezőleg, segíteni akarnak, akkor idővel bűntudata (hogy miatta válnak el, miatta megy el apa) nagy részét is legyőzhetik.

Azt nem tudom megmondani, hogyan fog kisfia viselkedésében megjelenni szülei válásának hatása. Még az olyan gyerekeknél is, akik nem tartják magukat a válás okának, súlyos nyugtalansággal jár ez az esemény. Az életviszonyokban bekövetkező minden alapvető változás önmagában fenyegető, különösen ha a gyerek úgy érzi, semmilyen befolyása nincs a bekövetkező történésekre.

A gyerekek érzelmi reakciója szülei válására változatos lehet attól függően, hogy milyen volt a szülő-gyerek kapcsolat, és milyen konfliktusok előzték meg a végső döntést. Egyikőjüknél a gyász, a veszteség kerülhet túlsúlyba, a másiknál ezt elfedheti a haragja, a harmadikat lelkiismeretfurdalás gyötörheti, míg a negyedik attól félve, hogy még az anyja is elhagyhatja őt, el sem jut odáig, hogy mérges legyen az apjára, vagy távolléte miatt szomorkodjon.

Amennyire egyénileg különbözőképpen lehet kifejezni az érzelmi reakciókat: gyász, sérelem érzése, düh, bűntudat és szorongás, ezek éppen annyira tipikusan normális reakciók a szülők válására. Fiának e formák valamelyikével kell reagálnia az elszakadásra, amennyiben ezt megelőzően kiegyensúlyozott szeretetkapcsolatban élt Önökkel. Előfordulhat, hogy ezek az érzelmi reakciók a külvilág, leginkább Önök előtt rejtve maradnak.

Elsősorban Önökön, szülőkön múlik hogyan tudják átsegíteni őt ezeken az érzelmi hulllámzásokon! De ehhez komolyan kell venniük félelmeit, meg kell válaszolniuk kérdéseit!

És végül az idő is segít fiának felismerni, hogy bár a válással megingott, azért mégsem dőlt össze a világ.

Remélem sikerül olyan döntést hozniuk, melyet felelőséggel tudnak vállani fiuk előtt is!