Félelmetes fecskefészek

Logopédushoz kell vinni azt a gyermeket, aki kétéves korában még nem mond összefüggő mondatokat? Milyen traumát okozhat egy nyolcéves kifiúnak a válás, és hogyan lehet ezt elkerülni? Milyen félelmeket vetíthet ki egy pici lány a legkülönbözőbb dolgokra, és hogyan érthetjük meg az ő szorongásait? Benda Viktória gyermekpszichológus válaszol.

Ágnes lányunk most másfél éves, és két és fél hónap múlva érkezik egy kistestvére. Nincsen semmilyen segítségünk, ezért is merült fel Áginál a bölcsőde. Elvittük egy fizetős helyre, nagyon szereti a gyerekeket. Az az igazság, én néha úgy éreztem, hogy nem tudom kielégíteni az ő játékigényét.

A bölcsőde elsőre szimpatikusnak tűnt, családias a légkör, kedvesek a gondozók és odafigyelnek a gyerekekre, de a beszoktatást ők úgy végzik, hogy már az első nap ott akarják altatni a gyermeket, és szinte rosszallóan néztek rám, hogy a második nap én még mindig többször visszamentem megnézni a gyermeket, és mikor alvás előtt sírt, bementem hozzá. Ők ezt szóvá tették, szerintük a gyerek ezt fogja megszokni, hogy én ott vagyok, és ez a többi gyereknek sem tesz jót.

Eléggé ideges lettem, mert egyrészt egyáltalán nem vagyok biztos, hogy bölcsődébe kellene adnom másfél évesen. De sajnos félek, hogy ha a testvér megszületése után adnám bölcsibe, akkor azt hinné, azért teszem, mert ott a másik baba. És attól is félek, hogy bírnám két gyermekkel eleinte. Másrészt, miért gondolják azt, hogy egy másfél éves gyermeknek jó, hogy egyik napról a másikra elszakad otthonról?

A második nap éjszaka pedig, alvásból úgy ébredt, hogy keservesen zokogott, és alig tudtam megnyugtatni. Így még sohasem sírt, nagyon megijedtem. Még akkor sem sírt így, amikor beteg volt. Másnapra hőemelkedése lett, és folyik az orra, lehet hogy megfázott, de én ezt a bölcsődének tudom be egyértelműen, a sírást mindenképpen. Már nincsen kedvem a bölcsibe visszavinni, úgy érzem, hogy ez így nem jó, de tanácstalan vagyok.

Szeretném, ha tanácsot adna, van értelme ilyenkor bölcsibe adni,? Vagy csak bölcsit kellene váltanom? Nagyon félek, hogy megsérül. Már mindent megért, de beszélni még nem tud. Honnan tudom megállapítani, hogy mennyire érzi jól magát? Mert látszólag jól eljátszott, de hogy a kis fejében mi játszódik le, azt nem tudom. Vannak valami jelzések, amiből következtetni lehet bizonyos dolgokra?

Nagyon jól tette, hogy hallgatott a megérzésére, és nem vitte többet bölcsibe Ágnest.

Egy másfél éves kisgyermeknek NEM való a bölcsi, még akkor sem, ha kistestvére születik. Pláne akkor nem. Ha megérkezik a kis rivális, Ági még inkább azt érezheti, hogy elfoglalta az ő helyét, hiszen neki el is kell mennie otthonról. Hiába adják előbb bölcsibe, Ági akkor is pontosan tudni fogja, hogy kistestvére miatt kellett neki odamenni.

Az Ágnes korabeli gyerekeknek (kb. 3-4 éves korig) annyiban van szükségük gyerektársaságra, hogy a biztonságot adó szülő bármikor elérhető legyen. Egy játszótér, vagy játszóház kiválóan alkalmas erre. A testvérkapcsolatot is az erősíti, ha az első hetektől együtt vannak a testvérek. (Ráadásul a bölcsiből fertőzéseket hozhat haza a pici babához, ami Önre ró plusz terheket.)

Ez a módszer, amit az Ön által említett bölcsiben alkalmaznak, nagyon drasztikus elszakítás, semmiképpen nem helyeslem. Még 3 éves kor után, az oviban is 1 hetet és fokozatosságot szoktak adni a beszoktatáshoz.

Hogy ez mennyire megviselte Ágit, mutatja az éjszakai felriadása. Ő még így tudja kifejezni, ha valamilyen kellemetlen élmény érte őt napközben. Ezek figyelmeztető jelek, amik meggondoltságra intenek.

Az biztos, hogy bele kell szokni a két gyerek körüli teendőkbe. Az aggodalma jogos. De ha Ágnes is közöttük van, akkor ez a folyamat sokkal hamarabb zökkenőmentesen kialakul. A kisebbik gyermeke is jobban fogja érezni magát, ha Ági otthon van: kezdetben elég neki annyi, hogy nézi Ágit, amint játszik, csacsog. A második gyereknél már rugalmasabb az ember, mint az elsőnél. A szabadságát se kell olyan nagy mértékben feladnia, mert már az elsőnél megtette.

Vegye igénybe férje segítségét például a bevásárlásban! Ha módjukban áll, hozassa házhoz az ebédet, keressen segítséget a takarításhoz, vasaláshoz! Alakítsa ki a napirendjüket, hogy jusson ideje Ágira és saját magára is! Szervezze meg úgy életének ezt a pár évét, hogy minél többet tudjon gondtalanul a gyermekeivel lenni, mert az a legfontosabb, hogy Ön kiegyesúlyozott tudjon maradni. A gyerekeknek az első három év nagyon meghatározó fejlődésük szempontjából, mint egy háznál a megfelelő, gondos alapozás.

Kívánom, hogy minél több öröme teljék Gyermekeiben, és maradjon ilyen együttérző édesanya továbbra is!

Üdvözlettel Benda Viktória