Álombéli állattestvéreink

Ha olyan álmunk van, amelyben különféle állatok jelennek meg, vagy mi magunk állati testrészekkel rendelkezünk, akkor a bennünk élő ösztönök testesülnek meg. S ha figyeljük az álmainkban megjelenő állatok viselkedését, és ébren elgondolkodunk, mit jelent nekünk az az állat, akkor rájöhetünk, mit akarnak üzenni számunkra.

Vannak, akik álmaikban azzal kénytelenek szembesülni, hogy több láb- vagy kézujjuk van, ráadásul ezek esetleg szőrösek is, mint valami állatéi. Olykor előfordul, hogy nem is emberi végtagokkal rendelkezik álmában az álmodó, vagy egy másik álomalak, hanem például tyúklábai vannak. Ezek igen döbbenetes erejű élmények, hiszen az álmodó nappali tudatával semmiképpen nem egyeztethetők össze. Ezekben az álmokban azonban nem a fizikális testünket látjuk, hanem a lélektestünkkel szembesülünk.

Első nekifutásra értelmezhetjük úgy ezeket az álmokat, hogy valóban minden emberben ott él az állat is, azaz van egy ösztönszféránk, egyed- és fajfenntartási ösztönrendszerrel. Eszünk, iszunk, párzunk, védekezünk és támadunk, ha kell, alszunk, és ezt az állatok is teszik. Tehát az állatember, emberállat énünk villan fel egy-egy álomkép, esemény erejéig.

Második nekifutásra eszünkbe juthatnak az ókori egyiptomi istenségábrázolások, a félig állati, félig emberi alakjukkal.

Harmadik nekifutásra már emlékezni fogunk arra is, hogy bár az ókori görögök istenei már teljes mértékben ember alakúak, de állandó jelzőikben még őrzik az állati eredetet (például bagolyszemű Pallas Athéné, tehén szemű Héra). Sőt képesek a rájuk jellemző állat alakját fel is ölteni.

Eszünkbe juthatnak a magyar táltosaink is, akik fekete illetve fehér bika képében vívják harcukat.

A régi korok közösségei szent állattól származtatták magukat: medvétől, farkastól, sastól, turulmadártól. A sámánok pedig révüléses állapotukban képesek bármikor tudatosan kilépni a testükből, és állatalakot öltve bejárni vertikálisan a világokat. Valamint beavatásuk után érteni fogják a növények, állatok nyelvét.

Az állat tehát valamiféle istenség földi megjelenülése, jele, jelenvalósága. A jelentés, ami végtelen, valamiféle véges jeltestet ölt magára, hogy megjelenülhessen, jelen lehessen a létezés anyagi síkján.

A mai iskolák rengeteg lexikális adatot magoltatnak be a diákokkal. A fiatalok teljes tudatát, figyelmét "kipörgetik", azaz a kinti eseményekre állítják rá.

A régiek viszont még tudták, hogy a valóságos tudások nem a kinti világhoz tartoznak, a kinti világban csak megjelenhetnek a belső érés gyümölcsei. Valamint tudták azt is, hogy az iskolák akkor jók, ha segítenek a lélekben feléleszteni azt a tudást, amely kezdetektől fogva a sajátja, csak éppen nem tud róla, mivel ez a tudás szunnyadozik. Ezt az adott lélekben ott szunnyadozó tudást feléleszteni, és tevékennyé segíteni válni, ez a valódi tanítás.

Az álmok még őrzik a régi tanításokat, életről-halálról, és a bennük élő ősrégi lélek lejátssza az összes - régen még aktívan, nappali tudattal tudott és tanított - beavatási fázist.

A természeti népek a serdülő ifjakat kiküldték a falun túlra lakni, és figyelték az álmaikat. Amíg nem jelent meg számukra valamely növény lelke, vagy egy állat, illetve annak szelleme, nappali látásukban, vagy álmukban, addig serdületleneknek, senkiknek számítottak. Ha megjelent egy ilyen állat, azt attól fogva állattestvérükként tisztelték. Ezután a falu öregjei már beavatták őket a felnőtt lét nagy titkaiba, a szentségekbe: a szexualitásba és a halálba.

Ha a fentiekben leírtakhoz hasonló jellegűt álmodtunk, akkor figyeljük meg, hogy melyik állat vonásait, részeit fedezzük fel magunkon, vagy esetleg egy másik álomszereplőn! Ha megjelenik egy állat, figyeljük meg, hogyan viselkedik, mit tesz. Ha szól hozzánk, és megértjük, akkor az különösen fontos üzenet a számunkra.

Tegyük fel magunknak a kérdést: Mit jelképez számomra ez és ez az állat? Milyen állatnak tartom? Szerepelt-e az életem valamely szakaszában az adott állat? Vannak-e valóságos élményeim vele? Melyek ezek? Milyen az érzelmi hatásuk, hangulatuk ezeknek az élményeknek utólag bennem? Az adott állat én magam vagyok. Ez esetben mit "üzen" nekem az álmom?

Nagyon gyakran szerepelnek farkasok, delfinek, kígyók, sárkányszerű lények, madarak világokat összekötő állatokként. A hattyú külalakjában hordja a szárnyas kígyót, a szellemivé emelkedett állati erőt.

Ma az álmok őrzik és végzik a kinti tanítók helyett ezeket a tanításokat, beavatásokat.

Tar Ildikó