A gyász nem tarthat örök életünkben

Tanácsadónk Szendi Gábor klinikai szakpszichológus. Ha szeretnéd megosztani valakivel gondjaid, tanácsot szeretnél kérni, fordulj hozzá e-mailben.

Barátját a feldolgozatlan gyász gyötri, s mellette - ami oly gyakori - erős bűntudata van felesége halála miatt. Gyakori dolog, hogy ha elveszítünk valakit, akit szeretünk, onnantól állandóan az jár a fejünkben, hogy bűnösök vagyunk halálában, hibáztunk, talán minden máskép lett volna, ha helyesen cselekszünk. Ez általában, mint esetükben is, alaptalan. A bűntudat gyakran abból fakad, hogy még éltében barátjának ambivalens érzései voltak feleségével szemben, talán haragudott rá betegsége miatt, vagy tudattalanul haragszik rá, mert "itthagyta".
Az igazi probléma az, hogy a maga által leírt jelek alapján feltehető, hogy ő még mindig szoros lelki kapcsolatban van elhunyt feleségével, s ezért nem alkalmas és képes új kapcsolatra. Szaknyelven ezt patológiás gyásznak nevezik. Attól patológiás, hogy nem a gyász normál menetét követi, ami egy idő után lezajlik, és az illető újra képes lesz élni az életét, hanem állandósult vezekléssé vált. Barátjának szakemberhez kéne fordulnia, itt elsősorban vagy paphoz, ha vallásos, vagy pszichológushoz. Aki erre gyógyszert írt fel, rosszul végezte dolgát. Az elhúzódó gyász gyógyszerrel nem gyógyítható. A gyászt pszichés-spirituális úton kell feldolgozni, és ha nem megy egyedül, akkor segítséggel. Ez eddig a barátja problémája.

A maga problémája, hogy szereti őt, miközben ez a szeretet viszonzatlan: barátja egyelőre teljes értékű kapcsolatra képtelen. Természetesen maga dönti el, hogy meddig vár arra, hogy az ő állapota spontán rendeződjék, de kérdés, hogy azután magát akarja-e majd. Kapcsolatuk fenntartó ereje ugyanis jelenleg a maga türelme és kitartása. De ez nem olyan dolog, hogy majd a "jó elnyeri jutalmát", és barátja felgyógyulva a gyászból, elkerülhetetlenül boldogan él majd magával. Vagy így lesz, vagy nem. Ha ő kigyógyul, változhatnak majd igényei is, személyisége is. Maga őt már mint gyászban élő embert ismerte meg, s maga sem biztos, hogy a gyászból kikeveredett új embert fogja tudni szeretni. Arra utalok itt, hogy maguk egy speciális helyzetben, lelkiállapotban ismerték meg egymást, és kapcsolatuk észrevétlenül erre a helyzetre épül. Ha ragaszkodik ehhez a kapcsolathoz, javasolnia kéne, hogy barátja mielőbb forduljon szakemberhez. És ha nem akar, mert bele akar ragadni a gyászba, szenvedni és bűnhődni akar, akkor magának el kell döntenie, akar-e ehhez asszisztálni, vagy fájdalmasan bár, de be kell látnia, hogy magának is csak egy élete, és szeretné, ha szeretnék. Szeretnénk mindig fájdalommentes megoldást, de ez gyakran tévútra visz minket.

Üdvüzlettel: Szendi Gábor