IV. Véges görbék
A maradékokkal való számolás lehetőségével felvértezve bámulatosan érdekes, véges sok pontból álló alakzatok nyerhetők. Tekintsünk egy E elliptikus görbét, amelynek az y2 = x3 +ax +b egyenletében szereplő a,b számok egészek, és válasszunk egy p prímszámot. Az Ep alakzat pontjai (u,v) alakú párok, ahol u és v is egy-egy p-vel való osztási maradék. Pontosan azokat az (u,v) párokat tekintjük az Ep pontjainak, amelyekre a maradékokkal való számolás szabályai szerint v2 = u3 +au+b teljesül. Itt is hasznos az alakzathoz venni a pontot. Az Ep véges görbét tehát az E koordinátás megadásához nagyon hasonló módon kapjuk. A lényeges különbség az, hogy Ep esetében valós számok helyett maradékokkal dolgozunk, és ennek megfelelően a maradékos számolást használjuk a szokásos alapműveletek helyett. A továbbiakban az Ep alakzatot is görbének (esetenként véges görbének) nevezzük, annak ellenére, hogy csak véges számú pontból áll.
Az Ep görbék öröklik az E egyik lényeges jellemzőjét: itt is értelmes a művelet. Két pont összegét ugyanazokkal az algebrai kifejezésekkel számíthatjuk ki, amelyek a valós pontokra megadják az összeg koordinátáit. A különbség csupán annyi, hogy most a hagyományos alapműveletek helyett a maradékok közötti műveleteket kell használnunk.
Például, ha E az y2 = x3 -2x egyenletű görbe, akkor E5 pontjaira használhatók a II. fejezet végén már látott formulák, a összegek számítására. Az 5 prímtulajdonsága miatt, ha y nem osztható 5-tel, akkor a formulákban az osztások elvégezhetők. Az Ep tehát örökli a műveletet E-től. Ezért talán nem meglepő, hogy öröklődnek az azonosságok is. Továbbra is érvényben marad például az asszociatív szabály: az Ep bármely P,Q,R pontjaira
.