Sólyom László

Az alkotmány őrei

V. A magyar AB jellemzői

Az így megszületett AB-nak két jellemzője van: 1. az absztrakt hatáskörök sokasága, 2. az, hogy bárki indítványozhatja jogszabály felülvizsgálatát, továbbá alkotmányellenes jogalkotói mulasztás megállapítását.

Az absztrakt hatáskörök az eredeti, kelseni modellhez való visszatérést jelentik: csak törvényeket és rendeleteket lehet megtámadni, konkrét bírói ítéletek és hatósági határozatok ellen nem lehet az AB-hoz fordulni.

Az AB tehát a tiszta és konstitutív alkotmánybírósági funkcióra, a jogszabályok felülvizsgálatára szorítkozott. Ezt hívják absztrakt normakontrollnak, mert konkrét ügytől, konkrét jogsérelemtől függetlenül megtámadhatók a jogszabályok. Hasonlóan nem kapcsolódik konkrét ügyhöz, amikor az AB azt állapítja meg, hogy a jogalkotó alkotmányellenes helyzetet idézett elő azáltal, hogy nem alkotott meg egy törvényt vagy rendeletet. Az ún. elvont alkotmányértelmezés sem csupán egy konkrét ügyre ad megoldást, hanem az alkotmány valamely rendelkezésének a jövőben is követendő értelmezését állapítja meg.

Sok bíróságnak van a magyarhoz hasonlóan csakis absztrakt hatásköre, de egyedülálló, hogy ezeket az eljárásokat bárki indítványozhatja. Ez a híres populáris akció, amikor valaki nem, illetve nem szükségképpen saját jogsérelme orvoslásáért lép fel, hanem voltaképpen az alkotmányos rend épségéért.

Óriási mennyiségben érkeztek az AB-ra a népből jött indítványok. Sok olyan eljárás indult így, amelyet az absztrakt normakontroll másutt szokásos indítványozói: országgyűlési képviselők, miniszterek, kormány, országos érdekképviseletek sosem indítottak volna, mert érdekeikkel szemben állt volna, felborította volna a nehezen kialkudott kompromisszumokat, vagy egyszerűen olyan ügyekre vonatkozott, amelyeket egyetlen képviselő sem vállalt volna magára (ilyen volt például a halálbüntetés eltörlése).

A populáris akció bizonyosan hozzájárult az AB gyors népszerűségéhez, és a benne való bizalomhoz. Másrészt a populáris akció szinte a direkt demokrácia egy formájaként működött: a nép beleszólhatott a rendszer átalakításába - ha csak negatív törvényhozóként is, s az indítványokba foglalt kifogásokkal valóban alakítója lett az új jogrendnek.