Sólyom László

Az alkotmány őrei

Az EKA gyanakvása nem volt alaptalan. A bírák jelölésében szerepet kapott volna az MTA és a Jogászszövetség. Mindkettőt az MSZMP tartotta kézben. Az AB elnökét nem a bírók, hanem a parlament választotta volna.

A tervezett AB beszédes példa arra, hogy a reformkommunisták által elképzelt rendszerváltás nem ment el volna odáig, mint amit a valódi, gyökeres rendszerváltás hozott. 1990 nyarán a történelem egyszerűen túlhaladta ezeket az óvatos terveket.

1989 szeptemberére az új alkotmány munkálatai annyira előrehaladtak, a tervezet már olyannyira eltért a reformkommunisták által javasolt óvatos módosításoktól, hogy az EKA is meggondolandónak tartotta az AB felállítását az alkotmány védelmére. Három feltételt támasztottunk: 1. Legyen valódi alkotmánybíróság, azaz semmisíthesse meg a törvényeket is; 2. az utólagos normakontrollt bárki indítványozhassa; 3. a bírókat paritásos parlamenti bizottság jelölje, és a parlament minősített többséggel válassza meg, az elnököt a bírák maguk válasszák soraikból. Megegyezés született még az AB fokozatos felállásáról: 1989 novemberében 5 bíró, a szabad választások után további öt, az utolsó ötöt pedig majd a második parlament választja meg további négy év múlva. Az első öt helyet el is osztották.

11. ábra

Az AB 1990. január 1-jén kezdte meg működését. A rendszerváltás szervei közül az első és egyetlen volt, amely már a választások előtt tevékenykedett - egy igazi filius ante patrem -, s alkotmányossági szempontból felügyelte magát a szorosan vett rendszerváltást. Ekkor kezdődött az a világtörténeti újdonság, hogy egy forradalmi folyamat szigorúan jogállami keretek között zajlik. Ez az, amit később az AB jogállami forradalomnak nevezett, s saját magát e jogállami forradalom letéteményesének tekintette.