A 2002-2003-as idényben azonban új próbatétel várt rá, hiszen immár a spanyol élvonalban kellett pályára lépnie. Természetesen rögtön az első fordulóban ott volt a kezdők között, és az Atlético idegenben ért el 2-2-es döntetlent az FC Barcelona vendégeként, ami jó eredmény volt, ráadásul a második körben Fernando Torres a Sevilla FC ellenében megszerezte első találatát a Primera Divisiónban. Mindezt a pontvadászat során további 12 követte, a csapat pedig a 12. helyen zárta a bajnokságot, ami egy újonc együttestől nem rossz eredmény, de az Atléticónál ennél azért többre számítottak. Az ifjú csatár mindenesetre remekelt, hiszen előbb az U21-es válogatottba kapott meghívót (ahol érdekes módon egyetlen gólt sem szerzett), majd 2003 szeptemberében, 19 esztendősen a nagyválogatottban is bemutatkozhatott. A portugálok elleni barátságos mérkőzésen a kezdő tizenegyben kapott helyet, és bár a szünetben le kellett cserélni, nem nyújtott rossz teljesítményt.
A nemzeti tizenegyben már csak azért sem lehetett eltekinteni a szerepeltetésétől, mert a bajnokságban a 2003-2004-es idényben fantasztikusan futballozott. Ugyan első góljára egészen a hetedik fordulóig kellett várni, de utána elkapta a fonalat, és a pontvadászatot végül 19 találattal zárta, amivel harmadik lett a góllövőlistán Ronaldo (Real Madrid) és Júlio Baptista (Sevilla FC) mögött, vagyis ő volt a Primera División legeredményesebb spanyol támadója.
Természetesen ott volt a hispánok keretében a 2004-es Európa-bajnokságon (első válogatottbeli találatát kevéssel a torna előtt, az olaszok elleni előkészületi mérkőzésen ünnepelte), de a kontinensviadal csalódást okozott számára, mivel a spanyolok nem jutottak tovább csoportjukból. Az Eb első két összecsapásán csereként szerepelt, majd a harmadikon, a portugálok ellen végig a pályán volt, de csak egy kapufáig jutott.
A válogatottban immáron alapember