Innentől kezdve pedig már nem volt megállás a számára. A 2003-2004-es bajnokság első fordulójában rögtön gólt szerzett, a második játéknapon pedig kétszer is eredményes volt.
Ekkor már több, mint három éve Horvátországban élt, nem meglepő, hogy felmerült a honosításának lehetősége, és a folyamat gyorsan le is zajlott, így aztán a mezén a Da Silva feliratot viselő, ám az összeállításokban a saját kívánságára Eduardo néven szereplő focista hamarosan bemutatkozhatott az U21-es válogatottban.
2004 nyarán ott volt az utánpótlás Európa-bajnokságon szerepelt gárdában, sőt, a németországi tornán gólt is szerzett Szerbia és Montenegró ellen. És miután a következő szezonban is folytatta a gólgyártást a bajnokságban, az A válogatott szövetségi kapitány, Zlatko Kranjcar is meghívót küldött neki - a horvát nemzeti tizenegy kockás mezében 2004 őszén, egy írországi barátságos mérkőzésen debütált.
A szakvezető azonban még nem bízott maradéktalanul a fiatal támadóban, így Eduardo többnyire még az U21-es válogatottban szerepelt. Ő szerezte például a győztes gólt a magyar csapat ellen (a két együttes egy selejtezőcsoportban szerepelt az Eb-selejtezők során), és a kvalifikációs torna alatt ötször volt eredményes. Időközben a nagyválogatottban is megszerezte első találatát, a bajnokságban továbbra is kiválóan futballozott, így aztán nagy felzúdulást keltett, hogy Kranjcar nem nevezte a 2006-os világbajnokságra.