1994-95: divatba jött Belgium és Izrael

A magyar labdarúgásban nagyon sokáig nem lehetett külföldre igazolni legálisan, majd a későbbiekben csak egy bizonyos életkor és válogatottságszám elérése után szerződhetett profiegyüttesbe az itthon játszó labdarúgó. A rendszerváltás után aztán megszűnt ez a tilalom, és megfelelő ajánlat esetén bárki idegenlégiósnak állhatott, aminek köszönhetően megkezdődött a magyar focisták külföldre áramlása. Az első fecskék már a nyolcvanas évek elején elindultak, de a folyamat csak a kilencvenes években indult be.

A magyar légió "melegágya" természetesen továbbra is Belgium maradt, ahol ebben a szezonban összesen 11 honfitársunk kergette a labdát. Az RSC Charleroi-ban mindjárt négyen is játszottak: a már a korábbi pontvadászatban is ott szerepelt Balog Tiborhoz, Bukrán Gáborhoz és Gulyás Istvánhoz Pisont István is csatlakozott. Négyük közül a kapus Gulyás kapta a legtöbb játéklehetőséget, aki 19 mérkőzésen szerepelt, míg Pisont 18 alkalommal lépett pályára, és egy gólt ért el a KV Mechelen ellen. Balog és Bukrán csak kiegészítő embernek számítottak, és nem is tudtak eredményesek lenni.

Két olyan együttes is akadt a belga élvonalban, amelyben két magyar futballista légióskodott, és ezek közül a Germinal Ekeren zárt jobb szezont, hiszen Halmai Gábor és Kovács Ervin együttese a hatodik helyen fejezte be az idényt - igaz, ha hozzávesszük, hogy az utolsó forduló előtt még a harmadik helyen állt, akkor valamelyest érthető a vezetőség csalódottsága.

Az Ekeren a belga kupában is bravúrosan szerepelt, az elődöntőben például 4-0-ra verte a sokkal esélyesebb RSC Anderlechtet, hogy a döntőben aztán 3-1-re kikapjon az FC Bruges-től. A fináléban a magyarok közül csak Kovács Ervin játszott, de a bajnokságban mindketten 28 találkozón szerepeltek, és Halmai védekező középpályás létére a csapat második legeredményesebb focistája lett hét találattal - eggyel többet szerzett például a kanadai Tomasz Radzinskinél, aki szintén ott szerepelt.

Gólszerzés szempontjából a legeredményesebb belgiumi magyar a KV Mechelen focistája, Urbán Flórián volt, aki úgy szerzett 11 találatot, hogy a bajnokságot már Magyarországon, az Újpestben fejezte be. A középpályás ezzel egyébként házi gólkirály lett, míg az ugyanott futballozó Eszenyi Dénes csak egy találatig jutott, igaz, ő mindössze hét bajnokin kapott lehetőséget.

Belgiumban szerepelt még ekkoriban Petry Zsolt, aki továbbra is a KAA Gent első számú portása volt, Lőrincz Emil, aki az RWD Molenbeekben számított alapembernek, és ekkor mutatkozott be a felnőttek között Torma Gábor, akit a Cercle Bruges még ifistaként vitt el Dunaújvárosból, és első idényében rögtön háromszor volt eredményes - a Lierse SK ellen mindjárt kétszer talált be. Torma csapattársai közé tartozott egyébként két román válogatott labdarúgó, Selymes Tibor és Dorinel Munteanu is.

Nem az RSC Charleroi volt az egyetlen olyan külföldi klub, amelyben négy magyar légiós is szerepelt: a finn MP ugyanezzel büszkélkedhetett. A már évek óta ott futballozó Gruborovics Tibor mellé csatlakozott ugyanis Kajdy György, Fabulya György és Árki Gábor is, igaz, közülük csak az utóbbi tudott állandó csapattaggá válni, és ő volt az egyetlen, aki gólt tudott szerezni a bajnokság során. Az MP végül a 11. helyen fejezte be az idényt, míg Katona György csapata, az FC Haka Valkeakoski a hatodik lett - a magyar támadó ehhez egy góllal járult hozzá.