A külföldön szereplő legsikeresebb honfitársunk így a Hollandiában légióskodó Kiprich József volt, aki ismét remek szezont zárt a Feyenoordnál. A csatár 11 találattal házi gólkirályi címet szerzett, pedig sokan azt gondolták, hogy a svéd Henrik Larsson mellett nem nagyon fog beférni a kezdő tizenegybe. Tény, hogy Kipu "mindössze" 22 bajnokin szerepelt a lehetséges 34-ből, de teljesítménye így még figyelemreméltóbb. Honfitársunk ráadásul a Holland Kupát is begyűjtötte, igaz, a döntőben csak csereként lépett pályára, az utolsó percben.
Egyéni teljesítményét tekintve Détári Lajosra se lehetett panasz, aki hosszas huzavona után végül a svájci Neuchatel Xamaxhoz szerződött, és a bajnokság első felében egészen kiválóan futballozott: öt mérkőzés alatt öt gólt ért el. Ezt az átlagot persze nem tudta tartani, de ettől függetlenül középpályás létére 12 találattal fejezte be a pontvadászatot, amivel második lett a házi góllövőlistán a bolgár Petar Alekszandrov mögött - akinél egyébként az egész bajnokságban nem rúgtak több gólt.
A Xamax végül a harmadik helyen zárta a pontvadászatot, amivel a vezetőség végül is elégedett volt, Détári pedig olyan focistákkal játszhatott együtt Neuchatelben, mint a bolgár bekk, Trifon Ivanov, vagy a jelenleg a Liverpool FC oszlopos tagjának számító Stéphane Henchoz.
Nem Döme volt az egyetlen magyar focista Svájcban: Tiefenbach Tamás az FC St. Gallen színeiben tíz találkozón játszott, és két gólt ért el (az egyiket éppen a Xamax ellen), csatártársai pedig a lengyel Radoslaw Gilewicz és a liechtensteini Mario Frick voltak, Aczél Zoltán pedig a tavaszi szezonra igazolt a Lausanne-Sportsba a Váctól, és 11 összecsapáson egy góllal járult hozzá együttese ötödik pozíciójához.
A helvét másodosztályban Varga István az SR Délemontban megint ontotta a gólokat, és 15 találatának nagy szerepe volt abban, hogy a csapat újfent bennmaradt a második vonalban, Fodor Imre viszont az FC Gossau színeiben nem remekelt, és az együttes a B ligából is kipottyant.