Szilágyi N. Sándor

A jelentésvilág szerkezete

Az, hogy itt a funkciónak elsődleges szerepe van, teljesen érthető, hiszen bármit alkot is az ember, azt azért csinálja meg, mert valamire kell neki. A tárgyat eleve valamilyen rendeltetéssel készíti el, így a funkció nem utólag kapcsolódik hozzá a tárgyhoz, hanem éppen fordítva: tulajdonképpen a tárgyat hozzuk létre a funkcióhoz.

kulcskulcs

Emellett ezek a kategóriák, főleg a szerszámoké, szorosan kapcsolódnak a velük végzett specifikus mozgásokhoz. Meg lehet figyelni, hogy sokszor, mikor azt mondjuk: kalapács, a kezünkkel kalapáló mozgást is végzünk, vagy ha a csavarhúzót emlegetjük, úgy mozgatjuk a kezünket, mint mikor azzal dolgozunk. Ezeket a mozdulatokat pedig azért érdemes akkor is számon tartani, mikor kognitív nyelvészeti keretben vizsgáljuk ezeket a kategóriákat, mert megtörténik, hogy lapszusunk van, a szó nem jut hirtelen eszünkbe, ilyenkor azt mondjuk: Add csak ide a ... - és mutatjuk a csavarhúzóra jellemző mozdulatot. Ezt a másik ember rendszerint meg is érti; ez is mutatja, hogy ezek a mozdulatok annyira hozzátartoznak a szóhoz, hogy adott esetben akár helyettesíthetik is, nemcsak kísérik.