A világ óceánjai 8 évvel ezelőtt átléptek egy küszöbértéket, mivel a tengeri hőhullámok az „új normálissá" váltak a klímaváltozás miatt, kutatások azt mutatják, hogy az extrém hőmérsékleteket jegyeztek fel a Föld tengereinek több, mint a felén attól fogva.
A tengeri hőhullámok, mint például a Csendes-óceánban a meleg víz "paca" 2014 és 2016 közt és egy kisebb 2019-es esemény, algavirágzást, korallfehéredést és tömeges halpusztulást és a velük táplálkozó madarak pusztulását okozza.
Míg a tudósok kivetítették, hogy a hőhullámok intenzívebbé és gyakoribbá fognak válni a jövő klímaváltozása alatt, az kevésbé értékelt, hogy ezek már nem ritka jelenségek világszerte, hanem hétköznapi események.
Kyle Van Houtan az észak-karolinai Durhamban lévő Duke Egyetem környezettudósa és Kisei Tanaka az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatala (S National Oceanic and Atmospheric Administration) biológusa most azt találta, hogy 2014 volt az első év, amikor a globális óceáni felületek több mint a felén feljegyzett hőmérsékletek extrémnek voltak tekinthetők a kiindulási alapvonalhoz képest.
Csak 3 évvel később, ilyen hőmérsékletek borították az óceánok 60%-át. A szám, kevesebb, minit egyötöd volt a korai 1900-as években. „Az új mutatónk az extrém tengeri hőről azt mutatja, hogy a globális óceán átlépett egy kritikus határt 2014-ben és ez most normális. Megérkezett, itt van." - mondja Van Houtan.
Míg az óceánok összességében csak mostanában lépték át az 50%-os küszöbértéket, néhány óceán már sokkal korábban. A Dél-Atlanti-óceán 1988-ban lépte át ezt a mérföldkövet. „Ez jó régen volt. Azt gondolom, ez igazán megrendítő" – mondja Van Houtan.
A tengeri hőhullám definíciója változhat. Van Houtan és Tanaka megvizsgálta két globális tengerfelszíni hőmérsékleti adathalmazát 1870- től 2019-ig, az első 50 évet használva ahhoz, hogy létrehozzanak egy történelmi alapvonalátarról, hogy nézett ki az extrém tengeri hő akkor az év minden hónapjára vetítve. A hőmérséklet legforróbb két százalékát vették extrémnek. A pár aztán ezt a mércét használta, hogy feltérképezze az extremitások előfordulását 2019-ig.
„Ez egy igen kiterjedt munka. Attól más ez a kutatás, hogy a tengeri hő szélsőségeit vizsgálta, de nem mint egyedi hőhullámokat vagy kivetítéseket a jövőre „– mondja Amelie Meyer, az ausztrál Tasmania Egyetem oceanográfusa. „A vizsgálatok megegerősítették azt, hogy a klímaváltozás már jócskán folyamatban van"- mondja Nick Bond, a Seattle-i Washington Egyetem klimatológusa.
Egy dolog, amit emlékezetben kell tartani, hogy az alapvonal-periódus viszonylag hideg volt - mondja Bond. Lesz némi bizonytalanság a történeti mércében, mert a hajók által feljegyzett tengerfelszín hőmérsékletek leolvasása nagyon ritka volt a korai 20. században, mondja Alex Sen Gupta, az ausztrál főváros, New South Wales egyetemének oceanográfusa. De azt mondja, hogy az extremitásokat vizsgálni inkább fontos, mintsem az átlagot. „Egyre inkább tudatában vagyunk annak, hogy a hőmérsékleti szélsőségek sokkal inkább hatással vannak a tengeri oranizmusokra, mint az átlagklíma.
(Forrás: New Scientist)