Andrásfalvy Bertalan

Tárgyi kultúra és hagyomány

III. A hagyományos népi tudás és annak újrafelfedezése
III. 1. A gyermekszülés és a csecsemőgondozás

Nem is olyan régen szinte általános volt még, hogy az anyák a szülőotthonban fekve szülték meg gyermekeiket, s az eseményből az orvos kivételével szigorúan kizártak minden férfit - a férjet is. Az újszülöttet anyjától elkülönítve helyezték el a többi csecsemő közt, és csak meghatározott időben vitték őket édesanyjukhoz szoptatásra. Rendnek kell lenni, és az anyának pihenésre van szüksége - volt a jelszó. Sok anyának nem volt elég teje, vagy a kisgyerek nem szopott eleget az engedélyezett idő alatt: ez ezért itt, az azért ott sírt. A néphagyományból tudjuk, hogy valamikor, mintegy 100-150 évvel ezelőtt nem egy helyen az asszony férje ölében ülve szült, vagy az erre készült szülőszékben, ami a fekvésnél sokkal természetesebb testtartást tett lehetővé. Mostanában megint terjedőben van ez a módszer, engedik az "apás szülést", a felkészített apa jelen lehet gyermeke világrajövetelénél, biztathatja, erősítheti asszonyát a nehéz órákban. Különösen jól eshet ez akkor, amikor a szülés elhúzódik, az orvosok, nővérek magára hagyják, ha kis időre is, a vajúdó kismamát. Az újszülöttet, miután megmosták, az anyjára helyezték, s régen vele is maradt éjjel-nappal a függönnyel elkülönített Boldogasszony ágyában. A kicsi gyermek akkor és annyit szopott, amikor és amennyit tudott, ennek következtében nem maradt éhen egy percig sem, és az anya tejképződése is jobban megindult. Az állandó szopás az anyaméh összehúzódását is elősegítette. Ezek ma már orvosilag elismert tények.

Az életerős parasztasszonyokat, akiket nemegyszer kint a mezőn dolgozva ért el a szülés órája, és a barázdában hozták világra gyermeküket, 8 napig megkímélték minden könnyebb munkától is, hogy állandóan gyermekével lehessen és táplálhassa. Mátkája, komaasszonya hordta neki ezalatt ünnepélyesen a paszitot vagy kerülőt, külön erre az alkalomra készített díszes kosárban, külön erre az alkalomra szőtt kendővel letakarva: egy fazék levest, sült húst, kalácsot, egy üveg bort. A mátka nemcsak a gyermekágyat fekvő asszonyt, hanem annak egész családját is ellátta, hogy az anyának azokra se legyen gondja, csak a gyermekére fordítsa minden idejét, erejét.