Forray R. Katalin

Együtt vagy külön? Cigányok, romák, magyarok és az iskola

A hagyományos családszerkezetben jelentős változások mentek végbe, módosult (modernizálódott) a gyermek szerepe is, mivel a családok megtanultak lemondani kisgyermekeik állandó jelenlétéről, megtanulták, hogy az óvoda, sőt az általános iskola kezdő szakasza nem jelent veszélyt gyermekeik biztonságára. A kisgyermekek a családi nevelésnek köszönhetően rendszerint könnyen beilleszkedik az óvoda és az alsó tagozat játékos, gyermekközpontú légkörébe.

A fordulat akkor következik be, amikor a gyerek serdülőkorba lép, amikortól már nem számít gyermeknek közösségében. A külső szemlélő számára alig érthető, hogy a nem ritkán piszkos, elhanyagoltnak látszó kisgyermek egyik pillanatról a másikra válik ápolt, igényesen öltözködő fiatal lánnyá, fiúvá. A családban, a közösségben már felnőttnek számít, felnőtti jogokkal és kötelességekkel, a párválasztásra, családalapításra készül.

A cigány, roma gyermek (illetve közössége) és az iskola közötti konfliktusok mögött gyakran az áll, hogy az iskola változatlanul gyermekként kezeli. A szidás, a fegyelmezés, a rossz jegyek a felnőtt fiatal hölgy és a gyakran igencsak macsó fiatalember számára emberi méltóságát, büszkeségét sértő eljárások.