Vége az olcsó olaj korának

A sokak által emlegetett újabb nagy olajválság ugyan várhatóan nem a közeli jövőben következik be, de a szakértők és a tudósok többsége biztos benne, hogy az olajkészletek csökkenése és a termelési kapacitás jelentős bővíthetőségének hiánya hosszú távon tartósan magas olajárakat eredményez. Szakértők szerint attól még nem kell tartanunk, hogy néhány éven belül leállhatnak az olajkutak, de nem árt, ha rövidesen egyéb energiahordozók után nézünk.

A másik fontos kérdés a meglévő olajkészletek, illetve az egyes országok birtokában lévő olajtartalékok mennyiségének kérdése. Becslések szerint napjainkban mintegy 143 milliárd tonnányi, azaz 1000 milliárd hordó kitermelésre váró bizonyítható olajtartalék rejtőzik a föld mélyén (1 tonna kőolaj hozzávetőlegesen 7,5 hordónak felel meg). Egy 2000-ben készült amerikai felmérés ugyanakkor azt mutatta ki, hogy a bizonyíthatóan rendelkezésre álló mennyiség mintegy 3000 milliárd hordó. Fodor Béla az [origo]-nak elmondta, hogy becslések szerint az újabb kőolajmezők feltárásával mintegy 40 milliárd tonnányi többlettartalék áll rendelkezésre világszerte.

Forrás: [origo]

A legnagyobb olajtartalékok - a világ össztartalékának 65,4 százaléka - a Közel-Keleten találhatók. Ezen belül a teljes olajtartalék egynegyedével, 685,5 milliárd hordó olajjal Szaúd-Arábia rendelkezik. Szintén viszonylag nagy tartalékok vannak az európai és eurázsiai (9,3 százalék, azaz 97,5 milliárd hordó), illetve a közép-és dél-amerikai térségben (9,4 százalék, azaz 98,6 milliárd hordó). Európában és Kanadában is nagyobb mennyiségű olaj található elsősorban a tengerek mélyén, ugyanakkor ezek kitermelése nagyon drága. Az északi-tengeri termelés ráadásul 1999 óta fokozatosan növekvő mértékben csökken, az eredetileg jósolt 7 százalékos tartós csökkenés helyett előbb 8,5, majd 11 százalékkal.

A világ növekvő olajfogyasztását figyelembe véve a meglévő készletek nagyjából 40 évre elegendőek, bár egyes borúlátó becslések szerint csupán 30 évig állnak rendelkezésre. A becsült 40 milliárd tonnás készlettöblet pedig további 10-11 évre biztosítja a világ kőolajigényét. A British Petrol adatai szerint a tartalék/termelés arány (a meglévő tartalékok elosztva az éves termeléssel) 1992-2002 között kis mértékben, de folyamatosan csökkent, ami azt mutatja, hogy a termelés az elmúlt évtizedben stagnált. Intő jel lehet az is, hogy 2003 volt az első olyan év, amikor a világon egyetlen új, jelentősnek mondható olajmezőt sem tártak fel.

A napi kitermelésben is a közel-keleti országok vezetnek 20 millió 973 ezer hordóval, Európa és Eurázsia olajkutjai napi 16 millió 222 ezer hordó olajat termelnek, Észak-Amerikában pedig 14 millió 163 ezer hordó ez az érték. A lényeges különbség az, hogy a közel-kelet olaj szinte teljes egészében exportra kerül, míg az európai és amerikai kutak saját szükségletek fedezésére termelnek, de ezek az államok még így is behozatalra szorulnak.

Olajfelhasználás és import szempontjából a három vezető térség Nyugat-Európa, Észak-Amerika és Japán, ráadásul ez utóbbi országban gyakorlatilag nincs olajkitermelés. Európa napi 11 millió 895 ezer hordó olaj behozatalára kényszerül, Japán pedig 5 millió 70 ezer hordós napi szükségletét elégíti ki importból. A világon az Egyesült Államokban a legnagyobb egy főre jutó olajfelhasználás (3 tonnát meghaladó mennyiség egy évben személyenként), de az ország szükségleteinek nagy részét saját erőből fedezi. Nyugat-Európában ez az érték 2,25-30 millió tonna, de nagy felhasználónak tekinthetők a legnagyobb közel-keleti olajtermelő országok is, ahol alacsony a kitermelés költsége.

A magyarországi termelés alig fedezi a felhasználást

Magyarország a 2003. január 1-i adatok szerint 22,2 millió tonna ipari kőolajvagyonnal rendelkezett (ipari vagyonnak a gazdaságosan kitermelhető kőolajvagyont nevezzük, földtani vagyon pedig a kutatási adatokkal igazolt teljes nyersanyagmennyiség). A Magyar Geológiai Szolgálat főigazgatójának becslése szerint Magyarországnak további 10-58 millió tonna, úgynevezett reménybeli kőolajvagyona van. Ezen mennyiség a meglévő és ma is használatban lévő technológiákkal bizonyosan kitermelhető.

Magyarország 2002-ben 1055 petajoule energiát használt fel, de csupán ennek 40 százalékát - mintegy 437 petjaoule-t - fedezte a hazai szénhidrogén-termelés (kőolaj, földgáz, gazolin, bányászati propánbután). A fennmaradó mennyiséget egyéb fosszilis energiahordozókkal, behozatallal, illetve megújuló energiahordozók felhasználásával biztosítja az ország. Fodor Béla elmondta, hogy a kőolajszármazékok drágulásával előtérbe kerülnek a kiegészítő energiaforrások (szél- és vízenergia, geotermikus energia), de ezek nem pótolhatják a fokozatosan kimerülő szénhidrogén-alapú energiahordozókat. A szakember szerint az állam feladata lenne, hogy jobban támogassa a megújuló energiaforrások használatát, amelyek nem pótolják ugyan teljes egészében a kőolajat és a földgázt, de segíthetik az átmenetet.