Görömbei András

A magyar népi irodalom

33. ábra

Gyász, Iszony, Égető Eszter, Irgalom

Németh László drámáinak - Villámfénynél, VII. Gergely, Széchenyi, Galilei - igazságkereső, vívódó hősei égetően aktuális társadalmi kérdésekkel néznek szembe, de küzdelmük olyan létmodell is, melyet az olvasó vagy néző mindenkor új, időszerű jelentéssel értelmezhet. A Villámfénynél című társadalmi drámájában az értelmiségi középosztálynak a népért való felelősségét - a népi irodalom egyik fontos elvét - egy, a betegeivel végül magára maradó falusi körorvos küzdelmeiben jeleníti meg. Történelmi drámáiban a történeti objektivitásigény és a lírai személyesség egymást erősítve társul. Ennek köszönhetően egy-egy történelmi drámája jelenkori érvényű korítélet is.

Illyés Gyula és Németh László klasszikus értékű életműve mellett legalább jelzésszerűen utalnom kell más alkotók műveire is. A lírában először Erdélyi József 1922-ben megjelent Ibolyalevél című kötete mutatta a szemléletváltást. Egyszerű formáinak, tárgyias szemléletességnek olyan vonzása lett rövid idő alatt, hogy szinte mindenki a hatása alá került, nemcsak a fiatal József Attila és Szabó Lőrinc, hanem még Babits Mihály is.

Sinka István a népi kultúra archaikus mélyvilágát hozta a magyar irodalomba. Az úgynevezett népi szürrealizmus különleges képi látásmódját kapcsolta össze az "alulsó Magyarország" küldetésszerű képviseletével.