Jaksity György

Pénzügyi közvetítők

A pénz- és tőkeáramlás legfontosabb közvetítői, a pénzügyi termékek és szolgáltatások forgalmazói a hitelintézetek (kereskedelmi bankok, takarékszövetkezetek, jelzálogbankok), a befektetési vállalkozások (befektetési bankok, brókerek, dealerek, egyéni alkuszok). A pénzügyi közvetítés sajátos szereplői az intézményi befektetők, amelyek összegyűjtik lényegében a háztartások, magánszemélyek és kisebb pénzügyi szereplők megtakarításait és alapok, illetve más kollektív befektetési formák keretében kezelik.

Pénzügyi közvetítők és a pénz útja (animáció)

A pénzváltótól a pénzügyi áruházig

A pénzügyi közvetítés legősibb és néhány évszázaddal ezelőttig egyeduralkodó formája a banki, illetve mai szóhasználattal élve hitelintézeti tevékenység volt. A pénzverés, a kereskedelemmel kapcsolatos pénzkölcsönzés, a pénzváltás indukálták a banki tevékenység alapjait mintegy másfélezer éven keresztül, az első tőzsdék, részvénytársaságok és így a részvénytőke jellegű finanszírozás, majd a biztosítási funkciók megjelenéséig. Az évszázadok folyamán sokat változott, gazdagodott a banki szolgáltatások köre, és a kockázatvállalás korlátai is gyakran átalakultak. Az első bankok a hitelezési funkción túl befektetéseket is végeztek, és forrásaik sokkal inkább saját, mint idegen források voltak, vagyis inkább alapokként funkcionáltak. Minél több ember bízta rájuk a pénzét, annál inkább beszélhetünk a szó klasszikus értelmében bankról, vagyis az idegen források közvetítőjéről, amely megtakarításokat gyűjt, azokat kihelyezi és a saját pénze/tőkéje csak fedezeti, illetve jóléti funkciókat lát el.

A bankok a klasszikus funkcióik mellett minket azonban elsősorban a pénzügyi piacokon kifejtett tevékenységük miatt érdekelnek, mivel Európában mindig is, a világ más részein pedig az utóbbi időben a kereskedelmi és befektetési banki funkciókat különválasztó szabályozás vége óta egyre nagyobb szerepet játszanak. Ez azt jelenti, hogy a forrásközvetítés más síkjain is megjelennek, és hitelnyújtás helyett kötvényeket, részvényeket jegyeznek le, illetve segítenek értékesíteni. Aktívan részt vesznek az értékpapírok másodlagos kereskedelmében, és hatalmas saját portfoliót kezelnek. A bankok az elmúlt évtizedekben nagy hangsúlyt helyeztek a tőkepiaci, kockázatkezelési, tanácsadói, vagyonkezelői funkciók erősítésére, és előtérbe kerültek a díjgeneráló üzletek, amelyek úgy biztosítanak bevétel-növekedést, hogy közben nem, vagy lényegesen kisebb mértékben igényelnek tőkét, mint a hitelezés.

Leányvállalataikon és a vállalati központon keresztül ezek a pénzügyi konglomerátumok banki, befektetési banki és biztosítási szolgáltatásokat is nyújtanak, több száz termékbe csomagolva őket. Szinte átláthatatlan a tevékenységek és a vállalt kockázatok sora, ráadásul mindezt a szereplők többsége nemzetközi, sőt globális szinten űzi. A hatékonyság, a jövedelmezőség és a kockázatkezeléssel szembeni részvényesi elvárások, illetve a specialisták továbbra is erős versenye, valamint a technológiai fejlődés által támasztott kihívások és lehetőségek az ilyen pénzügyi áruházaktól is megkívánták a megfelelő hangsúlyok kialakítását és új stratégia kidolgozását.

Befektetési bankok, értékpapírcégek

A befektetési bankok (investment bank, merchant bank) nevét sokan félreértik: maguk nem, vagy legalábbis nem hosszútávon fektetnek be cégekbe, értékpapírokba, hanem "átfolyatják" magukon - vagyis csak közvetítik - a pénzt, illetve a tőkét (a megkülönböztetés a források futamidejére vonatkozik). Szerepük elsősorban a hosszúlejáratú források közvetítése, vagyis kötvények és részvények kibocsátásának szervezése, azok adásvétele saját számlára vagy megbízás alapján. Szintén fontos a vállalati átalakulások (felvásárlás, összeolvadás, átszervezés, részek értékesítése) szervezése, és a tanácsadás ilyen ügyfeleknek.

Ha az értékpapírcégek nem rendelkeznek befektetési banki engedéllyel, illetve szervezettel, akkor csak értékpapír-kereskedéssel, illetve a forgalomba hozatalokban azok értékesítésével foglalkoznak. Attól függően, hogy milyen szolgáltatást nyújtanak lehetnek full service-, illetve diszkontbrókerek. Az utóbbiak gyors növekedése az elmúlt években a pénzügyi piaci termékek standardizálódása és tömegszerűvé válása miatt gyorsult fel.

Az értékpapír-kereskedők egy sajátos régi formája a specialista vagy árjegyző, amely vételi és eladási árakat jegyez értékpapírokra, és azon üzletel a piac többi résztvevőjével, vagyis nem ügynökként dolgozik. Még ma is ilyen rendszerben működik a világ legnagyobb tőzsdéje, a New York-i.

A hitelintézeteknél írt folyamatok a befektetési bankokat is egyre jobban érintik, vagyis szélesítik tevékenységüket: a nagykereskedők kiskereskedelmi jelleget öltenek, a növekedés és a hatékonyság növelése érdekében pedig összeolvadások és felvásárlások alakítják át a szektort. Az S.G. Warburg a svájci UBS csoport, a Morgan Grenfell a Deutsche Bank, a Schroders a Citigroup, a Flemings a JP Morgan részévé vált. Egyedül a Rotschild ház működik változatlanul családi tulajdonban. Hasonló folyamatok zajlottak Európában és Észak-Amerikában is, de itt elsősorban a kiegészítő tevékenységi területekre való bejutás volt a felvásárlások célja. A Citigroup részévé vált a Salomon Smith Barney befektetési bank, összeolvadt a Morgan Stanley befektetési bank és a magánügyfeleket kiszolgáló Dean Witter brókercég. Európában összeolvadt a két svájci bank, az SBC és az UBS, az Allianz biztosító pedig megvette a Dresdner Bankot, és sorra olvadnak össze a francia bankok is.