Jaksity György

II. A hagyományos közgazdasági elméletek problémái

Pénzügyi piacok és gazdaság

6. ábra

A pénz és a pénzügyi közvetítés szerepe a gazdaságban

A modern piacgazdaságokban a pénzügyi közvetítőrendszer feladata, hogy összehozza a gazdaság megtakarításokkal rendelkező és a megtakarításokat felhasználni kívánó szereplőit. Maga a pénzügyi közvetítő rendszer, pontosabban annak intézményei is részei a gazdaságnak, méghozzá leginkább a vállalkozói szektornak, csak itt a "termelés" olyan pénzügyi termékek és szolgáltatások előállítását és értékesítését foglalja magába, amelyek a pénz- és tőkeáramlást segítik elő. Mindennapi életünkben könnyen nyomon követhető ez az allokációs mechanizmus. Rövidtávon szabad pénzünket banki folyószámlán helyezzük el, esetleg lekötjük betétként, vagy ún. pénzpiaci értékpapírokba fektetjük (pl. kincstárjegyekbe, letéti jegyekbe). Hosszabb távon nélkülözhető megtakarításainkat befektetési alapokba, kötvényekbe és részvényekbe fektetjük. Ennek révén az állam, az önkormányzatok a tevékenységeik ellátásához szükséges finanszírozáshoz jutnak, a bankok a betétek révén hitelt nyújtanak a vállalati szférának, illetve a befektetési alapok vállalati értékpapírokba fektetnek, amelyek forrást biztosítanak a vállalatok működéséhez és beruházásaihoz. Az alábbiakban két, a történelmi áttekintésben visszaköszönő és manapság is a piacokat riogató problémára az inflációra, illetve a fizetési mérleg és a mindkettő mögött többnyire meghúzódó költségvetési hiányra térünk ki röviden.

Az infláció problémája

7. ábra

Az infláció következményei

Nagyobb árszínvonal-változás esetén a gazdasági tényezők és a termékek relatív árszintje átrendeződik. Ennek több lényeges következménye van:

• A gazdasági szereplők egymáshoz viszonyított jövedelmi és vagyoni helyzete megváltozik.
• A gazdasági tényezők relatív árváltozása is eltérő lesz.
• A legnagyobb probléma a viszonylag magas szinten állandósuló infláció gazdasági fejlődésre és egyensúlyra kifejtett negatív hatása. A 7. ábrán jól látható, hogy a 20. század inflációs periódusai egyben a gazdasági visszaesés, illetve stagnálás időszakai voltak, illetve hogy a tartós fellendülések (I. világháborút megelőző időszak, 1920-as évek, 1950-1960-as és 1980-1990-es évtizedek) alacsony, illetve csökkenő inflációjú környezetben zajlottak.
  

Az inflációnak egyéb tényezőktől eltekintve nyertese a költségvetés, mivel a forgalomban lévő készpénzre nem fizet kamatot. Tekintve, hogy pénzkibocsátási joga a jegybank révén csak az államnak van, ezt az elvesztett kamatot ő keresi meg. Ezt hívják inflációs adónak, vagy seigniorage-nak.

Az infláció okai és magyarázata

Az inflációnak létezik normál állapota, és nagyjából ekörül ingadozik hosszú időn át, hacsak nem éri valamilyen külső sokk, amitől nagymértékben nőhet vagy csökkenhet. Vagyis az inflációnak nagy a tehetetlensége, hogy adott szinten maradjon, és ettől csak komoly gazdaságpolitikai beavatkozás vagy piaci sokk (pl. világpiaci olajárak gyors megugrása) térítheti el. Az inflációnak ezt a "stabil" állapotát szokás tehetetlenségi inflációnak is hívni, amit Paul Samuelson szellemes hasonlattal a kutyához hasonlít, amely nyugodtan heverészik, de ha belerúgnak vagy egy macska felkelti az érdeklődését, arrébb megy, majd egy idő után újra lefekszik.