IV. A világ bányászati iparágának termelési adatai, a változás jellemzői
A világ ásványi nyersanyagkészleteit mutatja a következő táblázat (1. táblázat) :
Ásványfajta | Év |
Szén | 84 |
Bauxit | 81 |
Vas | 65 |
Földgáz | 41 |
Kőolaj | 31 |
Nikkel | 30 |
Ón | 28 |
Réz | 22 |
Cink | 20 |
Ólom | 17 |
Ezüst | 15 |
Több vonatkozásban csak becsült adatok állnak rendelkezésre. Egyes területeken a földtani megkutatottság még korántsem tekinthető "teljesnek", ilyen például Afrika, Dél-Amerika, Kína, India, Indonézia, illetve a tengerek alatti ásványkincsek. Más vonatkozásban viszont az adatok nem publikusak, ez jellemzi például a volt Szovjetuniót, Kínát, egyes arab országokat, korábban az uránércek, hasadóanyagok készleteit.
Ezért néhány főbb ásványféleség esetén azt mutatom be, hogy a világstatisztika szerint a jelenlegi kitermelhető készletek évi 2 %-os termelésnövekedés mellett hány évre biztosítanak ellátottságot. A táblázat adatai szerint egy-két nemzedék ellátottsága is biztosított, ha egyáltalán megmarad az igény az adott ásványféleségre.
A táblázat adatainál fontosabb azonban az a több évtizedes (évszázados) tapasztalat, hogy általában a földtani kutatás (aminek módszerei is jelentősen fejlődnek) minimálisan annyi készletet tár fel, mint amennyit a bányászat kitermel. Nem is beszélve az új, "szűz" területek megkutatásáról (pl. hazánkban ötven évvel ezelőtt nem volt megkutatva a 6 milliárd tonna lignit).
Az alapvető kérdés nem az, hogy az ásványvagyon, illetve az egyes ásványféleség-készletek mekkorák, meddig elegendőek, hanem az, hogy a felhasználás mikor, hol, milyen igényt támaszt, és az adott igény honnan és milyen gazdaságossággal elégíthető ki (pl. a dél-afrikai szén a francia, holland, német kikötőkben fele-harmadannyiba kerül, mint az adott országban felmerülő (felmerült) termelési költség).