Andropov levele az SZKP KB Elnökségének (Titkos jelentés a Szovjetunió magyarországi nagykövetétől)

 

A Magyarországon és az MDP-n belül uralkodó állapotok

megjavítása szempontjából nagy jelentőségűek Magyarországnak a Szovjetunióhoz és a többi népi demokratikus országhoz fűződő nemzetközi kapcsolatai. Az ellenséges és ellenzéki elemeknek a XX. pártkongresszus határozatai után kifejtett tevékenysége éppen arra irányult, hogy gyengítse ezeket a kapcsolatokat, s ha nem sikerül is leválasztaniuk Magyarországot, legalább eltávolítsák a szocialista tábortól, elsősorban a Szovjetuniótól. Az utóbbi időben a magyar sajtóban és különféle gyűléseken rendezett vitákban érezhetően megszaporodtak a Szovjetuniót vagy a szovjet élet egyes jelenségeit bíráló megnyilvánulások. A szovjet viszonyok régebben szokásban volt mértéktelen dicsőítésének jogos elítélése mellett Magyarországon ma olyan megnyilatkozások is előfordulnak, amelyek valamilyen formában megkérdőjelezik vagy legalábbis elhallgatják a szovjet nép által a szocialista építésben elért eredményeket, ugyanakkor mértéktelenül felnagyítják hiányosságainkat. Az ilyen megnyilatkozások egyik példája lehet Pándi Pál magyar újságíró cikksorozata. A közelmúltban a Szovjetunióban járt Pándi objektivista módon vizsgálta a szovjet valóság jelenségeit, lekicsinyelte a szovjet nép életszínvonalának emelése terén elért eredményeket, s voltaképpen befeketítette a szovjet élet egyes vonatkozásait. A nemrégiben lezajlott filozófiai vitán elhangzott felszólalásában Lukács György magyar filozófus tendenciózusan festette le a marxista-leninista tudomány állapotát a Szovjetunióban, azt állítva, hogy a szovjet filozófusok szinte mind dogmatikusak és betűrágók. Az utóbbi időben rengeteg bíráló cikk jelent meg az Irodalmi Újság című irodalmi hetilapban. A nacionalista érzület szításában nagy szerepet játszanak a nyugati országok rádióadásai és különösen a Szabad Európa Rádió propagandája. Ezek a rádióadók műsoraikban nap mint nap szidalmazzák a szovjet külpolitikát, a szocialista táborhoz tartozó országok közti nemzetközi kapcsolatokat, s bizalmatlanságot szítanak a magyar népben a Szovjetunió iránt. Az utóbbi időben a Szabad Európa Rádió különösen sokat foglalkozik a szovjet csapatok magyarországi állomásozásával. Bizalmas értesüléseink szerint ezt a propaganda-hadjáratot a budapesti amerikai diplomáciai misszió készítette elő és látta el anyagokkal. A napokban a Szabad Európa Rádió egyik adása azt állította, hogy mivel Magyarországon igen sok szovjet tiszt állomásozik családjával együtt, e tisztek nagyon magas fizetést kapnak, s ezért azokban a városokban, ahol szovjet katonai alakulatok vannak, a piacokon felszöktek az árak. Ugyanezzel a kérdéssel kapcsolatban Gerő elvtárs a napokban azt mondta nekem, hogy az MDP Központi Vezetőségéhez levelek érkeznek a lakosságtól, olyan panaszokkal, hogy a szovjet tisztek családjai felhajtják az árakat a piacokon, s "egyáltalán, helytelenül viselkednek".

A magyar társadalom feszültsége egyre növekedett, de az MDP vezetése furcsa önbizalmat és nemtörodömséget mutatott. Az után a beszélgetés után, amelyre 1956. augusztus 28-án került sor Gerő és Andropov között, a szovjet nagykövet azt jelentette Moszkvába: "Gerő véleménye szerint az országban egyelőre rendben mennek a dolgok." Maga Andropov nem osztotta ezt a véleményt. Még július végén ezt írta egyik jelentésében: "Gerőnek nincsen meg a szükséges népszerűsége a párttagok széles köreiben; az a mód, ahogy az emberekhez fordul, sokakat tartózkodóvá tesz jelöltségét illetően". Andropovot elképesztette, hogy Gerő augusztus 30-án szabadságra ment és pihenésre a Szovjetunióba utazott, ahol csaknem másfél hónapot töltött. Visszatérve Budapestre Gerő észlelte, hogy sem ő, sem az MDP vezetésének más tagjai nem ellenőrzik az országban a helyzetet. A szovjet követség október közepén azt jelentette Moszkvába, hogy a helyzet Magyarországon rosszabbodik; hogy "barátaink" a júliusi plénum után nem voltak képesek komoly lépéseket tenni a helyzet javítására. Gerő, visszatérve szovjetunióbeli pihenőjéről, azt mondta a szovjet nagykövetnek, hogy távolléte alatt a politikai helyzet Magyarországon jelentősen romlott, s hogy e romlás nem csupán a pártot, hanem az ország egészét érinti. Sok pártgyűlésen mind hangosabban követelték Nagy Imre visszatérését a párt és az ország vezetésébe. Tárgyalások kezdődtek vele, s arra próbálták rávenni, hogy legalább néhány hibáját ismerje el. Gerő és Kádár készek voltak megosztani a hatalmat Nagy Imrével, de nem akarták, hogy ez a lépés kapitulációnak tetsszék. Nagy Imre nem volt hajlandó beismerni saját hibáit, azt javasolta, hogy a pártban folyjon a vita, széles alapokon. De a vitára már nem maradt idő. Andropov is egyetértett azzal, hogy Nagy feltételei elfogadhatatlanok. Gondterhelten jelentette Moszkvának, hogy a Nagy Imrének teendő engedmények a "jobboldali beállítottság" és a párton belüli frakciózó tendenciák erősödését vonhatják maguk után. (Roj Medvegyev: Andropov Magyarországon)

A fentiekre való tekintettel különösen fontos,

hogy lépések történjenek a Magyarország és a népi demokratikus országok közti kapcsolatok és mindenekelőtt a magyar-szovjet barátság erősítésére. Véleményünk szerint e feladat megvalósítását a következő intézkedések segíthetik elő:

1. A magyar elvtársak elismerik, hogy milyen nagy jelentősége van annak a segítségnek, amelyet a Szovjetunió nyújt Magyarországnak, de a magyar sajtó mégis csak nagy általánosságban szól erről a segítségről, s nem konkretizálja, miben is nyilvánul ez meg. Ezért nem tekinthetők véletlennek a lakosság körében szállongó olyan híresztelések, hogy Magyarországra nézve előnytelen a Szovjetunióval folytatott kereskedelem, hogy csak a Szovjetunió húz előnyöket Magyarországból, hogy a Szovjetunió "kirabolja Magyarországot" és más ehhez hasonlók. Annak idején Rákosi és Gerő elvtársak elmondták nekünk, hogy még a vezető funkcionáriusok részéről is elhangzottak olyan vélemények, hogy jobb lenne, ha Magyarország nem a Szovjetuniónak adná el az uránércet, hanem a világpiacon értékesítené kemény valutáért. Véleményünk szerint rendkívül szükséges lenne, hogy a magyar sajtó konkrétan bemutassa azt a segítséget, amelyet a Szovjetunió nyújt Magyarországnak. Helyes lenne, ha a szovjet sajtó, rádió, film ugyancsak bemutatná ezt a segítséget, hiszen nem értelmes dolog titokban tartani a Szovjetunió által Magyarországnak nyújtott segítség olyan formáit, mint a kölcsönök, a gépi berendezések és a hiánycikknek számító áruk szállítása.

2. A magyar-szovjet kapcsolatok fejlesztésében felbecsülhetetlen jelentősége van annak, hogy magyar küldöttségek utazzanak a Szovjetunióba. De az e téren kialakult gyakorlat nem teszi lehetővé, hogy ez meghozza a kívánt eredményeket, a küldöttségeket ugyanis csaknem kizárólag vezető párt- és állami funkcionáriusokból állítják össze, akik a Szovjetunióban tett utazásuk után általában nem tartanak erről nyilvános beszámolókat a dolgozóknak.

Célszerű lenne, ha a Szovjetunóba meghívott magyar delegációkba minél több munkást, parasztot, nem vezető értelmiségit, alsóbb pártfunkcionáriust válogatnának be. Tovább kell javítani a Szovjetunió és Magyarország közti kulturális együttműködést is. Gyakran előfordul, hogy a Magyar Népköztársaságba utazó szovjet kulturális küldöttségekben olyanok kapnak helyet, akik művészileg sokkal alacsonyabb színvonalon állnak, mint az előző években Magyarországon járt szovjet előadóművészek, miközben a kapitalista országokba országunk legjobb művészeit utaztatjuk. Figyelmet érdemel például, hogy legjobb színházi együtteseink közül még egy sem járt Magyarországon, holott az ilyen vendégszerepléseket a magyar nézők kétségkívül nagy, igen nagy érdeklődéssel fogadnák. A Magyarországgal való kulturális együttműködés tervezetét mindmáig nem hagyták jóvá, holott a kulturális együttműködésről szóló egyezményt már 1956 júniusában aláírták, s a magyar fél az egyezmény tervezetével együtt magát az együttműködési tervet is előterjesztette. A Kulturális Minisztérium 1953 óta többször is megígérte a magyar vezetőknek, hogy a Nagyszínházban bemutatják a Bánk bán című magyar nemzeti operát, ennek ellenére az opera bemutatóját még csak tervbe sem vették az elmúlt években, ami nagyon sérti a magyar értelmiséget.

Célszerű lenne felhívni a Szovjetunió Kulturális Minisztériumának figyelmét arra, hogy nagyobb aktivitásra van szükség a Magyarországgal folytatandó kulturális csere terén, s hogy ennek keretében legjobb előadóművészeinket és művészileg legkiválóbb színházi együtteseinket kell Magyarországra küldeni. Ugyanezt az elvet kellene szem előtt tartani a magyarországi képzőművészeti kiállításokra küldendő anyag kiválogatásában.

3. A nagykövetség véleménye szerint most már igazán szükség van a szocialista táborhoz tartozó országok szorosabb együttműködésére és koordinálására az ideológiai kérdések, ezen belül a sajtó, rádió, film, színházi repertoár, könyvkiadás stb. terén. A Szovjetuniónak Magyarországon kifejtett propagandamunkája szembeszökően elmarad az országaink közti gazdasági kapcsolatok, együttműködés és kölcsönös segítségnyújtás színvonalától. A sajtó és rádió útján kifejtett szovjet propaganda többnyire nagy általánosságokban mozog, kincstári stílusú, s nem mutatja be a magyar-szovjet kapcsolatokra jellemző konkrét, hozzáférhető anyagokat. Az utóbbi három évben a magyar elvtársak állandóan panaszkodnak amiatt, hogy a Szovjet Távirati Iroda igen gyenge minőségű anyagokat küld Magyarországra.

Célszerűnek látszik, hogy szorosabb kapcsolatokat építsünk ki mind a testvéri kommunista és munkáspártok ideológiai kérdésekkel foglalkozó vezetőivel, mind pedig az ideológiai munka különféle területein, például a rádió, a könyvkiadás stb. területén dolgozó vezetőkkel.

4. A szocialista táboron belüli nemzetközi kapcsolatok erősítése szempontjából nagy jelentőségű a testvérpártok helyzetéről idejekorán történő tájékoztatás. Jelenleg csak az SZKP-tól érkezik rendszeres információ a KB teljes üléseinek munkájáról és más fontos intézkedésekről. A magyar elvtársak más országokkal nem építhettek ki hasonló információcserét. A magyar elvtársak sokszor elmondták nekünk, hogy a szocialista országokban végbemenő számos fontos eseményről csak a nyugati sajtóból értesülnek. Így például a poznani eseményekről a magyar elvtársak a Reuter hírügynökség útján szereztek tudomást. Meg kell azonban mondani, hogy a magyar elvtársak sem törődnek azzal, hogy idejében tájékoztassák a testvéri kommunista és munkáspártokat az MDP-ben történő fontos eseményekről. Tudunk arról, hogy a magyar vezetésnek ez a magatartása komoly helytelenítést váltott ki a német, lengyel és bolgár elvtársakból. Véleményünk szerint helyes volna, ha mi kezdeményeznénk a szocialista tábor összes testvéri kommunista és munkáspártjainál, hogy valósuljon meg az információcsere a legfontosabb ügyekben, továbbá a pártjaink tevékenységét érintő leginkább operatív kérdésekben.

5. Célszerű lenne, ha a Szovjet Hadsereg Politikai Főcsoportfőnöksége kiadná az utasítást a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok parancsnokságának a tisztek családjaival kapcsolatos munka javítására.

6. A nagykövetség véleménye szerint lényegesen javítaná az MDP-ben és az országban kialakult helyzetet az alábbi kérdések megoldása:

a) A mezőgazdaság szövetkezetesítésére vonatkozó irányszámok. Az MDP III. kongresszusa után a magyar sajtóban közzétették, hogy a párt 1960-ig a parasztgazdaságok 60-65%-át akarja szövetkezetekbe tömöríteni. Hegedüs elvtárs a KV júliusi teljes ülésén az ötéves terv összeállításának irányelveiről tartott beszámolójában ismét leszögezte, hogy 1960 végére a szocialista szektornak az egész szántóterület 55-60%-át kell magában foglalnia. Ezek az irányszámok számtalanszor elhangzottak különféle gyűléseken. Véleményünk szerint az, hogy ilyen széles körben hangoztatják a mezőgazdaság szövetkezetesítésére vonatkozó irányszámokat, amelyeket az egyéni parasztok lényegében sorsuk megpecsételésének tekintenek, csak felbőszítheti őket, és megkönnyíti a barátainkkal szemben folytatott ellenséges tevékenységet. Másrészt pedig ezeknek a számoknak nyilvánosságra hozatala túlkapásokhoz, az önkéntesség elvének megsértéséhez vezetett és fog vezetni a szövetkezetek szervezésében. Mivel ez igen fontos kérdés, célszerű lenne megmondani a magyar vezetésnek, hogy a tszcs-szervezésre vonatkozó irányszámokat csak a Központi Vezetőségnek és a helyi pártszerveknek kell ismerniük, s nem helyes ezeket széles körben terjeszteni.

b) Nagy Imre kérdése. Az MDP KV júliusi teljes ülése után a magyar vezetés több ízben megkísérelte, hogy tárgyaljon Nagy Imrével, rávegye saját hibáinak bírálatára, hogy ezután lehetővé váljék a pártba való visszavétele. A magyar elvtársak elmondása szerint Nagy nem volt hajlandó elismerni hibáit, hanem a Központi Vezetőséghez intézett levelében követelte, hogy az egész pártban, de legalábbis a KV-ban vitassák meg ezt a kérdést. Nézetünk szerint Nagynak ez a magatartása helytelen, s ha ilyen felfogással visszakerül a pártba, ez nem erősíteni, hanem gyengíteni fogja az MDP egységét. Másfelől azonban meg kell mondanunk, hogy Gerő elvtárs hajlik az egész Nagy Imre-kérdésnek oly módon történő elintézésére, hogy "leveszik a napirendről". Nagy Imrével eddig csak másodvonalbeli vezetők - Egri [Gyula], Nógrádi [Sándor], Köböl [József] - tárgyaltak. Ilyen emberekkel nehéz hatni Nagyra, annál is inkább, mert Nógrádi és Köböl az utóbbi időkig maguk is meglehetősen ellenzéki magatartást tanúsítottak a vezetéssel szemben. Ezenkívül a Nagy Imre-kérdést a mai helyzetben nem lehet egyszerűen "levenni a napirendről", tudniillik sok pártszervezetben újra meg újra felvetik ezt a kérdést. A jugoszláv sajtó megnyilatkozásai ugyancsak hangulatot keltenek ebben az irányban. Helyes lenne, ha Naggyal maga Gerő elvtárs tárgyalna más PB-tagok jelenlétében, s ő próbálná meggyőzni Nagyot, hogy gyakoroljon önkritikát. Ha Nagy legalább a főbb kérdésekben (az iparosítás, a szövetkezetesítés és a párt vezető szerepe terén elkövetett hibákat illetően) önkritikát gyakorolna, vissza kellene őt venni a pártba, és valamilyen kisebb munkát kellene neki adni. Ha viszont Nagy tovább folytatja ellenzéki politikáját, ellenzékiként és egységbontóként kell őt leleplezni a kommunisták előtt.

Egyes magyar elvtársak úgy vélekednek, hogy az SZKP KB Elnöksége szerint Nagynak részt kellene vennie a pártvezetőségben. Véleményünk szerint hasznos lenne, ha világosan kifejtenénk ebben a kérdésben elfoglalt álláspontunkat a magyar elvtársaknak. Erre alkalmat fog adni Gerő elvtárs ez év szeptemberi látogatása a Szovjetunióban.

c) Rákosi elvtárs kérdése. A magyar elvtársakkal folytatott megbeszéléseinkből az a benyomásunk, hogy Rákosi elvtárs a legközelebbi jövőben vissza akar térni Magyarországra, és tevékenyen részt akar venni a párt és az ország vezetésében. Ilyen értelemben nyilatkozott maga Rákosi elvtárs is a Szovjetunióba való elutazása előtt.

Ezzel kapcsolatban az sem hagyható szó nélkül, hogy a munkás párttagok bizonyos köreiben olyan vélekedések hangzanak el, miszerint Rákosi elvtárs lemondása csak átmeneti, és felgyógyulása után újra visszatér az MDP élére.

Ha Rákosi elvtárs Magyarországra visszatérve valóban be fog avatkozni a Politikai Bizottság munkájába, ez újra kiélezi az MDP-n belüli helyzetet, mivel Magyarországon vannak olyanok, akik számára előnyös Rákosit szembeállítani az új vezetéssel. Másrészt az ellenséges elemek újból arról fognak lármázni, hogy "az egész Központi Vezetőség Rákosi kezében van", márpedig ez nem erősítené az MDP vezetőségének tekintélyét.

J. Andropov

a Szovjetunió magyarországi nagykövete

(A "Jelcin-dosszié". Szovjet dokumentumok 1956-ról. Szerk.: Gál Éva, Hegedűs B. András. Budapest, 1993, Századvég Kiadó - 1956-os Intézet, 31-41. l.)