Andropov levele az SZKP KB Elnökségének (Titkos jelentés a Szovjetunió magyarországi nagykövetétől)

 

A nagykövetség ezért úgy véli,

hogy magyar barátaink számára minden eddiginél sürgetőbben vetődik fel az a feladat, hogy növeljék a pártvezetés tekintélyét. Véleményünk szerint ebben mi is nagy segítséget tudunk nekik nyújtani.

Andropov Moszkvába való visszatérése után az SZKP KB kelet-európai ügyekben illetékes osztályának vezetője lett

1. Célszerű lenne még ebben az évben meghívni a Szovjetunióba egy barátság-missziót betöltő magyar kormányküldöttséget, Dobi István elvtárs vezetésével, az MDP és a magyar kormány vezetőinek (Gerő [Ernő], Kádár [János], Rónai [Sándor], Hegedüs [András] és más elvtársaknak) részvételével. Egy ilyen küldöttségnek a Szovjetunióba látogatása és pártunk vezetőivel való találkozása kétségkívül emelné a magyar vezetők tekintélyét a pártban és az országban. Nézetünk szerint célszerű lenne majd széles nyilvánosságot adni e küldöttség szovjetunióbeli tartózkodásának, s az utazás végén közös közleményt kiadni, amely szerint a szovjet és a magyar fél között teljes a kölcsönös egyetértés mind a külpolitika kérdésében, mind pedig az országainkban folyó szocialista építés kérdéseiben.

2. Hasznos lenne a szovjet sajtóban cikkeket közölni a szocialista építés kérdéseiről, mindenekelőtt olyan kérdésekről, mint a párt vezető szerepe, a proletárdiktatúra megszilárdításának szükségessége, a demokratikus centralizmus stb. Az említett cikkek megírásánál igen fontos lenne felhasználni a népi demokratikus országokban folyó szocialista építés konkrét tényeit.

3. Célszerű lenne ez év végéig az SZKP KB vonalán Magyarországra küldeni egy pártdelegációt, amelyben sok tekintélyes pártvezetőnknek kellene részt vennie. A küldöttség utazásának hivatalos célja a Magyarországon folyó pártmunka tapasztalatainak tanulmányozása lehetne (ahogyan azt a magyar elvtársak is tenni fogják nálunk), ténylegesen azonban ez a küldöttség az SZKP tapasztalatainak átadásával nagy segítséget nyújthatna a magyar elvtársaknak.

4. Az is célszerűnek látszik, hogy néhány magyar elvtárssal, aki szabadságát a Szovjetunióban fogja tölteni, az SZKP vezetői megbeszéléseket folytassanak. Különösen hasznos lenne ilyen megbeszéléseket folytatni Gerő, Kádár, Rónai és Horváth Márton elvtársakkal. Ezek a megbeszélések elősegítenék a magyar elvtársak fejlődését, határozottságuk erősítését és a vezetés színvonalának emelését.

5. A Szovjetunió Mezőgazdasági Minisztériumát és az Állami Gazdaságok Minisztériumát meg kellene bízni azzal, hogy dolgozzanak ki tervet a mezőgazdasági küldöttségek cseréjére a Magyar Népköztársasággal. Igen kívánatos lenne, hogy ez év végéig kiváló mezőgazdasági dolgozóinkból összeállított küldöttséget küldjünk Magyarországra. Ők beszámolhatnának a magyar parasztoknak és pártaktivistáknak a Szovjetunió mezőgazdaságában elért eredményekről.

Magyar barátaink számára súlyos problémát jelent

a Magyarország és Jugoszlávia közti viszony. Az utóbbi fél évben némileg enyhült a helyzet e téren. Ez különösen akkor vált érezhetővé, amikor sikerült megállapodásra jutni a Jugoszláviának fizetendő jóvátétel dolgában. Ennek eredményeképpen lehetővé vált a kapcsolatok felvétele az MDP és a JKSZ közt. Pártvonalon a kapcsolatok javulását mindeddig akadályozta az a körülmény, hogy az MDP vezetésében továbbra is ott ült Rákosi elvtárs, akit a jugoszláv vezetés kategorikusan elutasított. A jugoszláv elvtársak azt sem titkolják, hogy nem elégíti ki őket Gerő elvtársnak az MDP KV első titkárává történt jelölése. A jugoszláv sajtó a legutóbbi időkig meglehetősen határozottan támogatta a magyarországi ellenzéki elemeket. Amióta A. I. Mikojan elvtárs Belgrádban tárgyalt a jugoszláv vezetőkkel, a jugoszláv sajtó valamivel mérsékeltebb hangnemben ír a magyar fejleményekről. Mindamellett a jugoszláv sajtóban és rádióban a legutóbbi időkig is előfordultak olyan megnyilvánulások, amelyek a magyar elvtársak véleménye szerint beavatkozást jelentenek a magyar állam belügyeibe. Így például a Politika című újság f. év július 20-án a következőket írta: "...Rákosi leváltása óta feltámadt az optimizmus. Eltávolították az egyik legnagyobb akadályt, de még korántsem az összeset." A Republika című lap f. év augusztus 7-én cikket közölt Gerő elvtársról, s ebben az utóbbinak a tevékenységét szoros kapcsolatba hozta Rákosi elvtárséval. A cikkben egyebek közt ez olvasható: "...pártbeli megfigyelők úgy gondolják, hogy ez a kompromisszum nem lesz hosszú életű. Nagy Imre hívei megpróbálják kézbe venni a párt irányítását." Ez év augusztus 21-én a Nin című társadalmi és politikai napilapban Iványi Iván Magyarország Rákosi nélkül címmel cikket jelentetett meg. Ebben az olvasható, hogy értelmiségi körök véleménye szerint Rákosi nem volt képes önállóan megtalálni a szocializmus építésének magyar útját, hanem vakon követte a Szovjetuniót, s csak Moszkva segítségével tudott megmaradni posztján. Ezután Iványi azt írja, hogy azokban az emberekben, akikkel alkalma volt beszélgetni, csalódást keltett, hogy Rákosit Gerő elvtárs váltotta fel az első titkári poszton, Gerő elvtársnak ugyanis alig van tekintélye, politikája pedig lényegében véve Rákosi elvtárs politikájának folytatása lesz. Ez év augusztus 23-án a Borba azt a hamis hírt közölte, hogy Nagy Imrét rehabilitálják, s ezzel kapcsolatban azt írta, hogy nemcsak Nagy Imre személyét kell rehabilitálni, hanem politikáját is. A magyar elvtársak szerint a jugoszlávok ezzel a cikkel is nyomást akarnak gyakorolni a magyar vezetésre.

Budapesten igen élénk tevékenységet folytat

a jugoszláv diplomáciai képviselet: gyakran rendez különféle fogadásokat, ahová meghívják az ellenzéki beállítottságú magyar közszereplőket, s körükben a szocialista építés ún. jugoszláv útjának előnyeit propagálják. De nem érik be ezzel, hanem a képviselet egyes tagjai - elsősorban Mijatovic kereskedelmi tanácsos - az üzemekbe járkálnak, és ott a magyar elvtársakkal folytatott beszélgetésekben a szocialista építés "jugoszláv útját" magasztalják, sokszor pedig szovjetellenes kijelentésekre ragadtatják magukat.

A jugoszláv elvtársaknak ez a viselkedése

kedvezőtlenül hat a magyarországi és az MDP-n belüli helyzetre. Figyelembe kell venni, hogy a Magyar Dolgozók Pártjában vannak olyanok - kivált az értelmiség körében -, akik egyetértenek a jugoszláv sajtóban kifejtett nézetekkel. Egyes párttagok nyíltan hangoztatják, hogy az állítólagos nemzeti sajátosságok miatt "a szocializmus építésének szovjet útja" kevésbé alkalmas Magyarország számára, mint a jugoszláv út. Ezek az emberek széltében-hosszában terjesztik az úgynevezett nemzeti kommunizmus hírhedt elméletét. Egy budapesti kerületi pártaktívaülésen a kerületi pártbizottság titkára kijelentette, hogy Magyarországon a szocializmus építését olyan úton kell folytatni, amely középen van "a jelenlegi magyar gyakorlat és a jugoszláv gyakorlat között". Egyes magyar pártaktivisták azt hangoztatják, hogy Tito elvtársnak azért van nagy becsülete a Szovjetunióban, mert annak idején nem rettent vissza attól, hogy a Szovjetuniótól független politikát folytasson.

A magyar elvtársaknak nincs kellően szilárd és világos politikai vonaluk a Jugoszláviához való viszonyt illetően. Miközben még néhány hónappal ezelőtt is teljesen indokolatlan bizalmatlanságot tanúsítottak a jugoszláv vezetőkkel szemben, most egyes vezető elvtársak beszédeikben vagy cikkeikben szinte hízelegnek a jugoszláv vezetésnek. Kedvezőtlen hatása van annak is, hogy a magyar elvtársak mindmáig nem foglalkoznak azoknak a ködös és hibás nézeteknek a helyesbítésével, amelyek a párttagságban a jugoszláv vezetők egyes megnyilatkozásaival kapcsolatban kialakultak. Ennek az a következménye, hogy miközben a jugoszláv elvtársak nyíltan kifejtik álláspontjukat, a magyar pártvezetés hallgat, jóllehet Gerő, Hegedüs, Kovács elvtárs és más PB-tagok a velünk folytatott megbeszélések során maguk is be szokták ismerni ennek helytelenségét. Sajnos, a jugoszláv elvtársak még mindig nem válaszoltak az MDP Központi Vezetőségének a pártkapcsolatok helyreállítására tett javaslatára, holott Tito elvtárs a Mikojan elvtárssal folytatott tárgyaláson erre ígéretet tett. Mi igen fontosnak tartjuk, hogy legalább némi segítséget tudjunk nyújtani a magyar-jugoszláv kapcsolatok rendezéséhez. Nagyon hasznos lenne, ha a JKSZ vezetése mielőbb módot találna arra, hogy válaszoljon az MDP Központi Vezetőségének július 21-i levelére, és támogassa a magyar elvtársaknak azt a javaslatát, hogy a legközelebbi jövőben találkozóra kerüljön sor a jugoszláv és a magyar küldöttségek között.